Ünnepi köszöntőjében Bányai Gábor úgy fogalmazott, "az elveszett pillanatokat nem lehet visszahozni, hisz' ezt mindenki ismeri a saját életéből. De egy ország elveszett pillanatait sem lehet már visszaszerezni. Ne feledjük." Bányai szerint '48 üzenete az, hogy a "mégis" emberek, a csak azért is emberek tehetik jobbá a világot és benne Magyarországot: "az elnyomásból, a kilátástalanságból, a reményvesztettségből a lehetetlen helyzetekből azok tudtak elindulni és másokat kivezetni, akik nem abban hittek, hogy ez lehetetlen, hanem akik szívében ott dübörgött az a bizonyos "mégis" - fogalmazott Bács-Kiskun első embere, majd arra hívta fel hallgatóságának figyelmét, hogy "össze kell fognunk, egyet kell akarnunk. Ha kell, lemondással, ha kell, kemény küzdelemmel, de csak együtt, egyként fogunk megoldást találni az ország bajaira".

Beszédének végén Bányai úgy fogalmazott, "bajban nem számíthat, hogy ki a konzervatív vagy a baloldali, ki vallásos, vagy ki nem... mert egyedül csak közös hazánk, Magyarország jövője számít!", majd így zárta ünnepi beszédét: "Kedves Barátaim, tisztelt ünneplők! Ne felejtsék! Mi mindig talpra álltunk az 1.100 évünk alatt. Most sem lehet másképp! Ezért hát talpra magyar, hív a haza!"