Szabó Árpád direktor jó ötlettől vezérelve, ebben az évadban immáron másodszor lepte meg a mindinkább alakulóban lévő Kalocsai Színház törzsközönségét. Az első 400 bérletet vásároló ingyen tekintheti meg Thúróczy Katalin: Macskalépcső című kétszemélyes, szatirikus komédiáját. Ezt a darabot úgy csempészte be a színház vezetése az évad repertoárjába, mint ahogy a kakukk a tojását a vízityúk fészkébe.

Az igényes színész mindig elhívatott mestermunkára. A Macskalépcső effajta szakmai elkötelezettséget jelent. Thúróczy Katalin darabja pedig ilyen. Dobos Judit a kalocsai közönségnek többször bizonyított, mellette Szorcsik Viktória, igazán kiváló partner, A  női főszerepeket Budapesttől Győrön át, majd mind eljátszotta. Rutinos színésznő. Egy mondattal: másfélóra csodálatos kikapcsolódása azoknak a nézőknek, akik zsebében ott a pótjegy a kamaradarabra és veszik a fáradságot és az advent hetében, lélekben képesek magukba tekinteni.  Mondjuk ki nyugodtan, Szabó Árpád bátran és szakmai ráérzéssel, biz’ jól időzítette a kamaradarab bemutatóját az adventi időszakra.



A nagyérdemű persze meglepődik, amikor belép a Kalocsai Színház tágas terébe és nem a zsöllye kényelmes plüss székébe ül le, hanem a színpadon, a kamaratermek afrikkal bélelt, már-már rozoga székére (hogy stílusos legyen), és ahol már várja a darab pincérnője keresztbe tett és felpockolt lábakkal, amint éppen keresztrejtvényt fejt, amíg a közönség a meglepetéstől lassan lehuppan valamelyik székre.



Betoppanunk tehát a vidéki ócska kocsmába, ahol grízes-tésztával kínálják a vendéget és az ivópoharat is Köjáltól mentesen, vájlingban mosogatják, a sütemény meg háromnapos. Így indul a játék, melyet Thúróczy Katalin, aki dramaturgként, szerzőként, társszerzőként több olyan jeles mű alkotója, mint például Presser Gábor zenéjére írt Jó képet vágunk hozzád!  című film, vagy a Filléres komédia. Van tehát múltja, ismeri, az intim kamaradarabok világának színpadi rejtelmeit, frappáns dialógusait, egészen a szalonképességen túli trágárságig. Mind ezt tetézi, hihetetlen jó érzékkel a női lélek belső rezdüléseit, kitörését ábrázoló, olykor túlfűtött, rejtett zugainak színpadra állítása.



Aki teheti, mindenféleképpen szakítson másfél órát erre a nagyszerű előadásra, higgyék el belső lelki gyónással fölér, még akkor is, ha a magunk legrejtettebb világába kényszerít egy röpke minutumra.

Benke Ferenc