Költő és kora címmel invitált a könyvtár arra a költészet-napi rendezvényre melyet Gróf József költő töltött meg tartalommal pénteken délelőtt. A közel hetven éves, 1945-ben Császártöltésen született, majd Kalocsán érettségiző Gróf Józsi bácsi, ahogy sokan emlegetjük, volt könyvtáros, gimnáziumi tanár, népművelő és múzeumigazgató is élete során. Pályáját mindvégig meghatározták, végigkísérték a versek. De nem csak a klasszikusok művei, hanem a saját élményein, szenvedésein át megszülető egyéni hangvételű, sokrétű lírája is, mely 1992-ben Hatvan vers, majd 2009-ben Ostoba tél címmel jelent meg kötetbe foglalva.

„Gróf József költői világát járva aligha lehet olvasó, hallgató, aki emberi kifakadásaitól ne érezné magát kicsit többnek, kicsit erősebbnek” – írja a költő utóbbi kötetének előszavában Békési Imre, nyelvészprofesszor, aki Gróf József életművét, fajsúlyos szavait, ma is érvényes mondatait, időt álló költészetnek nevezi.

A könyvtárban a költőt Tamás László, az intézmény igazgatója kérdezte az elmúlt hetven év legfontosabb mérföldköveiről, így a beszámolón és az elhangzott verseken keresztül, bepillantást nyerhettünk Gróf József gyermekkorának egy-egy szeletébe épp úgy, mint külföldi utazásainak élményeibe, németországi éveinek részleteibe, és az évek alatt születő versek lélektanába.



A költészet-napi sokadalom azonban ezzel még nem ért véget. Délután két órától versmondóktól volt hangos a sétálóutca és költészet-napi versosztogatókkal találkozhattak a járókelők.
Ilyen megmozdulás először volt Kalocsán. Szervezőjét arról kérdeztük, miért tartotta fontosnak, hogy a versekkel az utcára vonuljanak.

– Szeretem a költészetet, szeretem József Attilát. Talán már ez is elég indok arra, hogy a költészet napján, József Attila (és Márai Sándor) születésnapján felhívjam a figyelmet a saját eszközeimmel az irodalomra. De van ennél kevésbé önös cél is ebben. Hiszek abban, hogy akik nem annyira szeretik a verseket, vagy egyébként is kevés időt szakítanak, szakíthatnak olvasásra, egy jól célzott idézet azoknál is célba találhat.
A versek, ha hagyjuk, egy belső önismereti sétára is invitálnak bennünket. A sorok között sok esetben magunkat, a saját érzéseinket találjuk meg, úgy minden máztól mentesen, meztelenül. A mi élethelyzetünkre fordítva kezdjük értelmezni az olvasottakat. És ha szabadjára tudjuk engedni a gondolatainkat, legbelső énükig leengedve a sorokat, még válaszokat is kaphatunk arra, miért hat ránk mondjuk a hetedik sor végszava olyan mélyen – mondja Szűcs Brigitta Zita, szervező, a kalocsai önkormányzat sajtóreferense, aki verseket ugyan nem ír, de prózáiból már ízelítőt kaphattunk a Kalocsai szó és kép című antológiákban is.

– Van Zoránnak egy dala. Az egyik sora így szól: „Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben.” Ennyi. Mondhatnám. Az írók verssorokba, mondatokba öntik helyettünk, amit érzünk, nekünk pedig csak el kell ringatózni benne. Remélem, hogy akik kaptak a verskártyákból, és eltették azokat, egyszer majd gondolatban újra előveszik a sorokat, például amikor valamiért sokat küzdöttek, és magukban biccentenek kicsit, hogy Te jó ég, mennyire igaz például az, amit Weöres Sándor írt, hogy „Alattam a föld, felettem az ég, bennem a létra.”



A verskommandó fő attrakciója a sétálóutcában felállított pulpitusnál történő folyamatos versolvasás volt. Bár a szervezők először csak negyedórás versblokkokat álmodtak meg, melyek közé megzenésített verseket terveztek, a felhívás és az akció olyan jól sikerült, hogy végül közel 40 versmondó szavalt két és fél órán át a színház előtt meg-megálló közönségnek. Akik a Szózattól a Csatadalig, Radnótin át Villonig sok-sok szerző remek versét hallhatták.

Ugyanakkor ezzel még nem ért véget a verskommandó. A kommandósok olyan plakátokkal járták a belvárost, melyekről verset lehetett tépni. Így a költészet-napi üzenet nem csak azokhoz jutott el, akik célzottan részt vettek a rendezvényen vagy épp a sétálóutcában jártak.

– Abban, hogy ez az egész létrejöhetett, komoly szerepe volt Németh Sándor nyugalmazott pedagógusnak, költőnek, aki ötleteivel, tanácsaival, versmondók szervezésével járult hozzá a sikerhez. De köszönet illeti Novák Tibort is, akinek a festményei szolgáltak a verskártyák hátteréül, és aki megszerezte a támogatást ezek előállításához. Ugyanitt említést érdemelnek a Dodoprinteseknek is, akik a nemes cél érdekében kedvezményesen vállalták a kártyácskák szerkesztését-nyomtatását. És a sor még nem ért véget. Mert hálám örökké üldözni fogja Deák Gábort is, aki egy ízléses, igényes plakátot készített a rendezvényhez, ami vonzotta a tekinteteket és az embereket a versmondó pulpitushoz. És, persze, dicséret az összes helyi iskolásnak és GYIÖK-ös fiatalnak, aki vállalta, hogy kiáll szavalni. Kiemelvén Gesztesi Tímea tanárnőt, és az általa verbuvált Dózsás diáksereget, akik végig részt vettek a verskommandón és nem csak verset olvastak, egymást is meghallgatták. Mellettük azonban azoknak a helyi alkotóknak, verskedvelő felnőtteknek is köszönöm a részvételét, akik azonnal az ügy mellé álltak és szívüket-lelküket beleadva szavaltak a város szívében – tette hozzá a szervező.


A videót a KalocsaTV készítette.