A MAFOSZ a FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique) Nemzetközi Fotóművész Szövetség tagja. E világszervezet arra kötelezi a tagjait, hogy az általa elfogadott művészeti rangokat, annak kialakított megítéltetésével hazai vonatkozásban is alkalmazza, ami által a szervezet tagországaiban világszerte egységes a fotósok művészeti elismerése.
Ezen elismerések közül a legrangosabbak az ES-MAFOSZ és a Hon ES-MAFOSZ diploma. Ugyanezeket adományozzák tehát minden tagországban, természetesen az adott nemzeti szervezet mozaikszavával helyettesítve. Így ez a cím nemzetközi rangot jelent a művészeti ágon belül, noha pénzjutalom nem jár érte.

A címet az adott fotós a fotóklubja fölterjesztésére a MAFOSZ Kitüntetési Bizottsága ítéli oda az illető szakmai életútjának alapos vizsgálata után. E tekintetben a fotóköri tagság körében kifejtett tevékenység, kiállítások, díjak, publikációk, fotótanfolyamok szervezése és vezetése egyaránt nyom a latban az egyéves procedúra során.
Ez a diploma tehát csak előterjesztésre adható, maga a fotós azt nem kérvényezheti. Benke Ferenc esetében Péjó Zoltán, a Dunatáj Fotókör Egyesület vezetője volt az előterjesztő. Ő azonban csak az alacsonyabb rangot jelentő ES MAFOSZ-ra terejesztette elő Benke Ferencet, akinek munkásságát azonban az ítészek alkalmasnak találták arra is, hogy a legmagasabb elismeréssel, a Hon ES MAFOSZ címmel, magyarul szabad fordításban életműdíjjal jutalmazza őt, amely fokozatnak feltétele többek közt a pályán töltött legalább negyven év és betöltött 55 éves életkor is.


Terített szoknyák

A diploma ugyan pénzjutalommal nem jár, de a cím viselése azt is jelenti, hogy a szaklapokban, illusztrációs kiadványokban az illető fotóstól közölt képek FIAP által meghatározott, kötött díjtételűek. Extrém példaként: a National Geographic címlapján megjelenő fotóért hétmillió forint járna.
A diploma jelentőségét mutatja, hogy a közel háromszáz hazai fotóművész-diplomás alkotó közül Benke Feri Bácsi a huszonnyolcadik, aki a Hon ES MAFOSZ cím birtokosa lett, körülbelül ugyanennyien rendelkeznek az ES MAFOSZ diplomával.
Ezt tekintetbe véve városunknak külön büszkesége, hogy a szintén itt tevékenykedő Viczay Lajos is megkapta már ezt az elismerést, akit szolnoki klubja terjesztett elő a címre.
A diploma átadása lesz, A diploma ünnepélyes átadásáraárcius 22-én, a MAFOSZ közgyűlésén került sor.

Kérésünkre Benke Ferenc így foglalta össze szakmai életútját:

„1948-ban készítettem az első fotót, akkor kaptam nagyanyámtól egy háborúból visszamaradt, el nem zabrált KODAK 160-as 6x9-es rollfilmes gépet. Ezzel fotóztam le Békésen a centenáriumi ünnepségen Féja Géza írót, amint kalapját a balkonon elkapja a tavaszi szél, és ő utánanyúl. A kép a megyei kiállításon, az akkor még megyeszékhelyi rangú Gyulán állították ki, és díjazták is. Meglepődtek az urak, amikor a díjátvételkor eléjük került egy diáksapkás, 16 éves gyerek.
Azóta kisebb megszakításokkal veszek részt hazai kiállításokon. Tagja voltam, időrendi sorrendben: a Rosti Pál Dunaújvárosi Fotó Klubnak, a Duna Fotóklubnak Baján, a Miskolci Győri-kapui Fotóklubnak, és alapító tagja vagyok a Duna-táj Fotókör Kalocsa Egyesületnek. Rendszeres résztvevője és alapító tagja vagyok a Szelidi Képzőművész Alkotótábornak, és időbeli sorrendiségben az Uszódi Képzőművész Alkotótábornak is.
Volt kilenc önálló kiállításom: az első 1958-ban a kalocsai Járási Művelődési Házban, az utolsó 2013-ban szülővárosomban Tiszaföldváron nyílt meg 68 képből a múzeum kiállító termében. A kettő közt döntően Kalocsán, illetve Homokmégyen, Dunaújvárosban, Foktőn voltak önálló bemutatkozásaim. Közelítőleg – nem tartottam számon – 20-30 közös kiállításon vettem részt, és volt két közös bemutatkozásom Viczay Lajossal Baján és néhai Kovács László kiváló szociofotóssal itt Kalocsán és Miskén a 60-as évek elején.
Az önálló kiállításaim közül a „Légi fotók 2000” (Kalocsa és térsége) bemutatkozásra emlékszem vissza legszívesebben, amelyet közel ezren tekintettek meg, keresve házaikat, utcáikat, a város nevezetességeit.


Fény

Díjazott képeim – a karbantartás hiánya miatt az utóbbi évek 3-4 díjazott képe kivételével – részben megtalálhatóak a Duna-táj Fotókör Kalocsa honlapján. Publikáltam 1965-ben a Fotó szaklapban a tanyai települések fotózásának szükségességéről. Mostanság néhány klubtárssal a mai szakmári szállások rohamos eltűnését mentjük. A ’80-as években megfotóztam Czár János részvételével a kunfehértói cigány üdülőtábor életét, és a kalocsai cigányságról is készítettem életképeket ebben az időben. Ennek filmanyagát mint kordokumentumot a Néprajzi Múzeum 1993-ban teljes egészében megvásárolta. 2000-ben Viczay Lajossal együttműködve megfotóztuk Kalocsa és a környékbeli települések egy napját, augusztus 20-át. Ez az anyag a MAFOSZ országos archívumában található.
Itt jegyzem meg, sokat köszönhetek Viczay Lajosnak, aki a ’90-es évek első felében visszatérített a művészfotózáshoz, ugyanis akkor akartam abbahagyni. Hálás vagyok neki, mert biztatott, és többször anyagilag is segítet, hogy képeim kiállításokra eljussanak. Neki köszönhetem a miskolci klubtagságomat is, ahol a nyári táborokból gazdag anyaggal és szellemi töltekezéssel érkeztem haza.”

Eddig tartott Benke Ferenc beszámolója, akinek a kitüntetéséhez szerkesztőségünk ezúton is gratulál, jó egészséget és további sikeres fotografálást kíván!