A Tomori Pál Könyvtár „Hazanézőben” című rendezvénysorozatának soros vendége január 12-én a Kalocsáról elszármazott jogász professzor, dr. Csefkó Ferenc, a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karának docense volt. Délután oldott légkörben életpályájáról, a Kalocsához kötődő szálakról és emlékekről beszélt az érdeklődőknek, míg délelőtt a megjelent végzős kalocsai középiskolás diákok előtt az önkormányzatiságnak az elmúlt húsz évben elért eredményeiről és kudarcairól, a jelen kihívásairól és a további fejlődés lehetőségeiről tartott előadást. Mindezt a most hatályba lépett alaptörvény, illetve az ahhoz kapcsolódó új önkormányzati törvény, s az ezek nyomán formálódó új közigazgatási rendszer ismertetése foglalta keretbe.

Az elmúlt két évtized sikereinek kulcsszavai: önállóság, függetlenség, demokratikus működés, amelyek a jogállam alapjait jelentik, s az e keretben megvalósult fejlesztések, beruházások, így az utak, járdák, szennyvízcsatorna- és ivóvíz hálózat, vagy az áramellátás, a telefon, helyi kábeltévé, internet infrastruktúrájának, valamint közösségi tereknek és intézményeknek a kiépítése, illetve fejlesztése voltak. Az elmúlt időszak kudarcai és gondjai pedig nem egyszer a pazarló gazdálkodásból, átgondolatlan beruházásokból fakadtak, amilyen például a sport-, kulturális és oktatási létesítmények nem eléggé összehangoltan végzett létesítése és fejlesztése, de a települések közötti óriási különbségek, az eladósodás, valamint a korrupciós ügyek is sok baj forrásai voltak. Az új jogi háttér a problémák orvoslására és a további hibák kiküszöbölésére egy fegyelmezettebb, szigorúan törvényes működést céloz meg. Ezt a célt centralizálással, az állam szerepvállalásnak – például oktatás, katasztrófavédelem terén jelentkező – növelésével, a gazdálkodásnak, benne a hitelfelvételnek szigorúbb szabályozásával, korlátok közé szorításával kívánja elérni, növelve a polgármesterek szerepét, erős felügyeleti jogosítványokat adva a megyei kormányhivatalok kezébe, s visszaállítva a közigazgatás járási szintjét is.

Tudjuk, hogy az elmúlt húsz évben a megyéknek igen korlátozott szerepe volt a közigazgatási rendszerben, a járások pedig ’83-ban megszűntek. Mostani visszaállításuk városunkat mint járási székhelyt is érinti. Az előadó hangsúlyozta, hogy Kalocsának – akárcsak a többi városnak – annak tudatában kell eleget tennie a ráruházott feladatoknak, hatásköröknek, hogy a város és vidéke egymásra utalt, egymástól elválaszthatatlan, együtt élő egység. (A városunk körül történetileg kialakult kalocsai szállások hagyományos rendszerében talán fokozottan is igaz ez – a szerk.) Az új törvény teljes egészében a 2014-es helyi választásokkor lép életbe. Akkor már az idén, illetve a közeljövőben végző gimnazista fiatalok is hozzájárulhatnak felelős döntésükkel ahhoz, hogy kik kerüljenek a helyi vezetésbe.

Délután kötetlenebb keretek között, immár felnőttekből álló közönség előtt folytatódott a program. Ekkor dr. Csefkó Ferenc itt töltött gyermekkoráról beszélt, megemlékezve szeretve tisztelt tanárairól, akik közül többen jelen is voltak a hallgatóság soraiban az egykori diáktársak mellett, és szólt kalocsai iskolás éveiről, amelyek emléke máig visszahúzzák ide, annak ellenére, hogy több mint negyvenöt éve elkerült Pécsre. A jelen lévő volt osztálytársakkal együtt fölidézett tréfás történetek, ifjú kori kalandok, anekdoták is segítettek a jó hangulat megteremtésében.

Az előadó életútjáról megtudtuk, hogy egy nagyon szegény, ötgyermekes munkáscsaládban, villanyszerelő édesapa és takarítónő édesanya gyermekeként látta meg a napvilágot. Egy kivételével testvérei is munkások, párja, Nemes Krisztina úgyszintén jogász, egyetlen gyermeke, Anna pedig politológus. Anyja odaadó szeretete mellett a város néhány elismert családja adott neki stabil alapokat a későbbi értelmiségivé válásához. Egész életében minden nap hajnaltól késő estig dolgozott, nagyon sokat írt, különböző publikációkat, előadásokat, könyvrészleteket, törvényszövegeket. Fiatalon lett közéleti ember, országgyűlési képviselőjelöltnek is sokszor fölkérték, amit egyszer sem vállalt, de mindenkor a szakmaiság, s az államrendszer demokratikus működésébe vetett hit vezérelte.

Tudósítónk arról kérdezte az előadás után a könyvtári rendezvény vendégét, hogy szerteágazó munkássága során milyen konkrét tevékenységekkel, kutatási irányokkal foglalkozott, s mi a szakmai „ars poeticája”.
– A több évtized alatt keresztül-kasul jártam az országot, ezres nagyságrendben tartottam előadásokat, egyebek mellett arról, hogy mi az, ami nem jól működik hazánkban, s hogyan lehetne jobbá tenni azt, amit oly sokszor elrontottak a hatalomban ülők. Valószínű, sok-sok ezer ember ismer – a volt tanítványok mellett – községi, városi polgármesterek, civil szervezetek tagjai, vezetői. Velük sikerült olyan működő kapcsolati hálót alakítani, amely bármikor életre hívható. Úgy gondolom, nem kevés intézménynek és embernek, közöttük számos kalocsainak is tudtam segíteni az évtizedek során. A közigazgatás mellett végigkísért a kultúra, a színház, a vers szeretete, majdnem színész is lettem. De bármiről is szóltam, mindig az egyén, az ember szabadságának igenlése állt előttem.

Munkatársunk a városhoz kötődő kapcsolatairól, barátságokról is megkérdezte a professzort:
– Gimnáziumi osztálytársaimmal rendszeresen találkozunk, mindig újra átélve közös élményeinket. Néhány év óta vált hagyománnyá, hogy viszonylagos rendszerességgel, évente többször összejövünk valamelyikünknél. Mostani ittlétem is alkalmat szolgáltat arra, hogy a volt gimnáziumi osztálytársak egy „szűkebb magja” ismét összegyűljön, és jól érezzük magunkat együtt. Az embernek sokféle érték között kell folyamatosan választania. Én a tisztességet, a mások tiszteletét, sikereinek elismerését, az egymásért való párkapcsolatokat, s a barátságot tekintem vezérlő elveknek. Ez utóbbi kapcsán jegyzem meg, hogy sokan használják, talán oktalanul a „barát” szót. Én ezt csak ritkán teszem, hiszen csak kevés igazi barátja lehet egy embernek. Nekem is csak néhány adatott meg, köztük életünkön – vagy tán azon túlra is – átívelő, megbonthatatlan kapcsolatunk Török Endrével, s később feleségével, Évivel, amiként megbonthatatlan az a kötődés is, amely Kalocsához fűz, ahova mindig hazajövök.

Dr. Csefkó Ferenc
(Kalocsa, 1947 – )
A Belvárosi Általános Iskola, majd a I. (ma: Szent) István Gimnázium közösségformáló levegője, tanárainak, tudása és tudásátadó képessége nagyban hozzájárult későbbi életpályája alakulásához. 1965-ben érettségizett, 1973-ban Pécsett szerezett jogi diplomát, majd rövid, gyakorlati jellegű munkákat követően a pécsi székhelyű, de országos hatáskörű Akadémiai Intézetnek volt egyik vezetője több mint harminc évig, és jó harmincöt esztendeje a PTE Állam és Jogtudományi Karán alkotmány- és közigazgatási jogot oktat. Jóval kétszáz fölötti számú publikáció írója, mintegy negyven könyv, több száz szakértői tanulmány szerzője, szerkesztője vagy társszerzője, s legalább ugyanennyi jelentősebb törvény előkészítésében, valamint nemzetközi és hazai – közöttük Kalocsa önkormányzatiságát is érintő – kutatási projektekben működött közre. Különböző típusú helyi és országos társadalmi szervezeteknek egykori, vagy jelenlegi vezetője.
Munkásságát az egyetem, a jogi kar, illetve Baranya megye felsőoktatásáért járó legmagasabb kitüntetésekkel, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovag, és Tiszti Keresztjével is elismerték. Hobbija a költészet, a versek, a tenisz, illetve a főzés.