A 11 órakor kezdődő, „Csak gyerekeknek!” című rendezvényen előbb Tamás László, a könyvtár vezetője főképp gyermekkori élményeiről beszélgetett a költővel, aki így átadta gazdag és mélyen megélt életének tapasztalatait az új generációnak,  majd az ünnepelt saját gyermekverseit mondta el a kicsiknek. A gyermekek saját maguk által készített ajándékokkal, köztük egy origamival és virággal köszöntötték fel őt.

A 15 órakor kezdődő ünnepségen aztán a város képviseletében Turi Tibor önkormányzati képviselő, a Humán Erőforrás Bizottság elnöke köszöntötte a költőt. Méltató beszédében zenetanárként idézte Kodály Zoltán híres mondását, amely szerint a zene ott kezdődik, ahol a szavak hatalma véget ér. De hozzáfűzte, a versnek ritmusa és dallama által zenéje is van, így abban a szavak és a zene hatalma egyesül. Ezáltal a költő olyan zenész, aki a szavaknak is mestere, Buda Ferenc pedig immár nagymester. Ráadásul mindkét művészeti ág csodálatos módon képes hatni az emberi érzelmekre, s ez életünkben fölbecsülhetetlenül fontos, különösen mai, elhidegült világunkban. Ezért az egész közösség nevében megköszönte Buda Ferenc 75 évét, sokrétű és terjedelmes munkásságát, amellyel mindnyájunkat és utódainkat gazdagította.

Ezután Benke Ferenc, Kovács László, Gróf József és Németh Sándor köszöntötték az ünnepeltet. Benke Ferenc egy, a fotószakkörük tagjai által készített fényképekből összeállított albumot adott át, Kovács László József Attila Tél című versével kedveskedett, majd a költőtárs, Gróf József Németh Sándorral fölváltva elszavalt, az ünnepelt költeményeiből összeállított verscsokorral ünnepelték a háromnegyed százados, jeles évfordulót.
Honlapunk is így köszönti őt. A három, „börtönbüntetést érő” költeményét is tartalmazó [lásd alább az életrajzot!], 2006-ban kiadott gyűjteményes kötetének címét is kölcsönző verssel legalább annyira olvasóinknak, mint az ünnepelt költőnek kívánunk kedveskedni:

Isten szalmaszálán

Gömbölyű szivárvány
egykoron valék –
Isten szalmaszálán
rezgő buborék.
Majd a földre hulltam
fénylő mag gyanánt,
látni úgy tanultam
tőled, földanyánk.
Mégis: egyre marnak
ordas kételyek:
ápol s eltakar?
vagy élve eltemet?
Tán ha egyszer
– nemsokára? –
én következem,
elmúlásom ára majd a
folytatás leszen.
Gömbre írt szivárvány –
egykor az valék:
Isten szalmaszálán
szappanbuborék.

Buda Ferenc (Debrecen, 1936. november 3. – )
Tiszakécskén élő, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, az Írószövetség Duna-Tisza-közi csoportjának titkára. 1955-től számos önálló kötetben jelentek meg versei. Műfordítói tevékenysége is jelentős: baskír, finn, kirgiz, lapp, mari, mordvin, török, udmurt nyelvekből is fordított.
Egyetemi tanulmányait az Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv- és irodalom szakán kezdte 1955-ben nappali tagozaton. Azonban 1957-58-ban három verse miatt (Rend, Tizenöt-húszéves halottak, Pesten esik a hó) börtönbe került. Tanulmányait ezért csak 1968-ban fejezhette be, levelező tagozaton. 1958-1963 között a Chinoinban dolgozott segédmunkásként. 1963-1970 között Pusztavacson, Kecskeméten és Kerekegyházán tanított. 1970-1986 között a Bács-Kiskun Megyei Levéltár munkatársa volt. 1986-tól a Forrás című irodalmi folyóirat főmunkatársa. 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Önálló kötetek
- Füvek példája (versek, 1963)
- Ébresszen aranysíp (versek, 1970)
- Kócmadzag (gyermekversek, 1979)
- Holt számból búzaszál (versek, 1982)
- Csönd, ének, csönd... Buda Ferenc ötven esztendős (versek, kritikák, interjú; 1986)
- Évgyűrűk bilincsei (próza, 1988)
- Szép szerelmes szavak (versek válogatva 500 év magyar költészetéből, 1988)
- Csöndország (versek, 1991)
- Egyetlen verseink (versek, 1991)
- Jeles napjaink (irodalmi antológia, 1991)
- Ének a Don hőseiért (versek, 1992)
- Árvaföld (versek, 2000)
- Árapály (versek, 2005)
- Túl a falon - Az én ötvenhatom (versek, 2006)
- Mi híja még (versek, 2006)
- Rendkeresés: jegyzetlapjaimból (2009)

Műfordítások
- Varázsének (műfordítás, 1973)
- A szürke héja (kirgiz népmesék, fordítás, 1988
- A láthatatlan tolvaj (kazah népmesék, fordítás, 1988)
- Hatalmam: nyugalom (összegyűjtött versek és műfordítások, 1992)
- Kimondott szó – kilőtt nyíl (török népek szólásai és közmondásai, válogatta, fordította, 1997)
- Csingiz Ajtmatov: Dzsingisz kán fehér fellege: két elbeszélés. Ford. Somfai Kara Dávid ; [verseket fordította, -végszó Buda Ferenc]. (2007)

Díjak
- Radnóti Miklós-díj (1973)
- a Művészeti Alap díja (1979)
- a Móra Ferenc Könyvkiadó Nívódíja (1979)
- az Európa Könyvkiadó Nívódíja (1988)
- IBBY-díj (1989)
- az Év Könyve-jutalom (1992)
- Nagy Imre-emlékplakett (1993)
- Magyar Művészetért Díj (1993)
- Kölcsey-díj (2000)
- Bács-Kiskun Megye Prima díja (2007)