A csőszi hagyományőrző csoport jóvoltából honfoglalás- és Árpád-kori, valamint koraközépkori ruhákat láthattunk. A viseletek már csak anyaguk miatt is igen értékesek, selyemszövetből, selyembrokátból készültek alapos kutatómunka nyomán. Az éremverdék titkaiba is bepillantást nyertünk Márvány Judit vésnök, ötvös jóvoltából. Négy órától a Városi Színházban a Varajti Gizella Színjátszó Kör mutatta be „Így éltünk tavasztól őszig című” produkcióját. Hat órakor a „ceremóniamester”, dr. Magóné Tóth Gyöngyi egy időutazásra hívta a jelenlévőket az ezer évvel ezelőtti Kalocsára.



A kerettörténet: 1011. kisasszony havának 21. napján, országlásának 10. évfordulóján István király végiglátogatja a vármegyéket, ellenőrzi a tisztségviselőket. A király és a királyné a felzendülő fanfár hangjaira lóháton érkezett. A királyi rezes kvartett vezetőjétől, Fehárvári Istvántól megtudtuk, hogy országosan is ritkaság, Kalocsán kívül talán csak a Zeneakadémián lehetséges, hogy a Verdi operája után Aida-trombitának nevezett, hosszú, egyenes csövű, reneszánsz kori hangszerekből négy szólaljon meg egyszerre. A fanfárok egyébként még többször fölharsantak színjáték során. A királyi párt az alispán (Simon Zoltán alpolgármester) és az érsek (Váradi Richárd) köszöntötte, majd felkísérték őket színpadra. Három apród koronákat és a jogart hozott. Ez után az érsek megkoronázta a királyt, majd a királynét. Ekkor a város lakóinak minden rendű és rangú polgára sorjában az uralkodói pár elé járult, különféle ajándékokkal halmozva el őket. Elsőként „a városi pénzügyelő, a pénzszámláló, és a kamarás képviselő” érkezett (Juhász Gábor, Rumi László, Szabó Patrik), kezükben egy-egy zsák „arannyal”, majd újabb városi elöljárók jöttek (Humán Erőforrás Bizottság, élükön Turi Tibor), s átadták az uralkodónak a város zászlaját. Utánuk a vitézi rendek, a „király hangos szavú csőszei” (a csőszi hagyományőrzők) járultak a trón elé, hadibemutatóval kedveskedve a királynak s népének.



Őket a „királyság legerősebb embere”, Nagy Ákos erőemelő két bárd illetve egy hatalmas ágyúgolyó segítségével mutatta meg erejét, majd az agárdi Bandiéra Zászlóforgató Csoport mutatta be zászlóforgató műsorszámát. A településen és a környező szállásokon élő halászok képviseletében a fajszi Kishalász Egyesület hódolt a királyi pár előtt. Ezután a vadászok fejezték ki hódolatukat, majd a Magyar Postagalamb Sportszövetség Dél-Duna Tagszövetségének N 03-as, kalocsai egyesülete nevében Petrovics Tihamér tisztelgett a királyi pár előtt. A kalocsai galambász egyesület tagjai sok szép hazai és nemzetközi siker birtokosai. Januárban, a 32. Postagalamb Olimpián, Poznanban Klein Lajos egyik galambja volt olimpikon. Ezután a királyi szakácsok bemutatták a fejedelmi – akarom mondani – királyi malacsültet, a hajósi Szent Orbán Borrend tagjai pedig kóstolót hoztak a királynak és az udvar népének a vidék legbecsesebb boraiból, majd a Szűcsné Török Ilona vezette Dunapataji Népdalkör előadta Magyarország az én hazám című összeállítását.



A Szentkirályi Baráti Társaság küldöttei a nyári szentkirályi találkozóról szóló emléklapot hoztak, amilyent a találkozó résztvevői is kaptak. Az iparosok, mesteremberek képviseletében Filus Róbert ácsmester és tetőfedő, az Épületszigetelők, Tetőfedők és Bádogosok Magyarországi szövetsége nívódíjának birtokosa egy cserepet ajándékozott a díjazott tetőből, Deák ’Dixi’ Ferenc – akinek már a nagyapja is az érsekuradalom bognármestere volt, s édesapja műhelyéből is számtalan féderes kocsi gurult ki – egy szekercét, Bagó Soós József kőművesmester, Dócza Laci bácsi tanítványa pedig egy kőműveskalapácsot hozott a királyi párnak. Ezt követően a király a város leányai közül a királyné mellé első udvarhölgyet választott, majd a király és udvartartása (az 1500 forintos vacsorajegyet megváltók) a „várba” (sátorba) vonultak.



Amíg a „királyi udvartartás” vacsorázott, a téren a Luminarium Látványszínház tűzzsonglőrei szórakoztatták a közönséget. Ez után vette kezdetét az idei Szent István Napok záró rendezvénye, a sétáló utcában tartott – immár modern kori – utcabál a Koktél együttes közreműködésével, ahol a táncolni vágyók rophatták kifulladásig.