– Amikor szóba került, hogy a kalocsai önkormányzat szobrot akar ajándékozni Székelykeresztúrnak testvérvárosi kapcsolataink megerősítésére, először Nagyboldogasszonyra gondoltam. Úgy véltem, hogy a Magyarok Nagyasszonya gyönyörű egyesítő téma, amely ajándékozónak és a megajándékozottaknak egyformán kedves. Azonban Székelykeresztúr magyar népességének többsége unitárius vallású, akiknek körében a Mária-tisztelet már-már eretnekség, a második legnagyobb magyar felekezet a református, a katolikusok pedig, akik között legerősebb Mária tisztelete, csak szerény kisebbséget tesznek ki. Ezért a székelykeresztúriak Berde Mózest javasolták, aki 1848-ban háromszéki kormánybiztos volt, s akit ott nagyra tart és becsül a nép, főleg, mert jelentős vagyonából bőkezűen támogatta a nagy szegénységben élőket. Ismert Keresztúron a Berde-cipó, amelyet arra emlékezve neveznek így, hogy Berde Mózes az ínységes időkben cipókat osztott az éhezőknek – meséli a szobor történetét Tibor. – Először készítettem a szoborhoz egy gipszmintát is, azt kivittem magammal Keresztúrra. Ott kiválasztottuk hozzá a fát, és egy hétig dolgoztam is a szobron Erdélyben. Egyébként egy öt-hat éve kivágott, kilencven centi átmérőjű tölgyfa rönköt vágtunk hosszában ketté, abból faragom a szobrot, amelyet az ottani unitárius gimnáziumban fognák elhelyezni. – osztja meg a részleteket Tibor.

Farkas Tibor „több vasat tart a tűzben”: a Székelykeresztúrra szánt faszobor mellett egy másik alkotáson is folyamatosan dolgozik. Az állandó kiállításán bemutatott, mintázott agyagról készült gipszmodell alapján farag szobrot kőből.  – Ezt a szobrot a busójárás ihlette, amolyan allegorikus „téltemető” ábrázolás. A telet meg a sötétséget űzik el ezzel a népszokással, s erről szól e szobor is – mondja a készülő, egy torz, kissé gnóm, manószerű bohóc nyakában ülő szép, fiatal nőt ábrázoló alkotásról a művész. – Itt az alsó alak jelképezi a telet, a fiatal lány pedig a tavasz szimbóluma – magyarázza.

Farkas Tibor 1965-ben született Kalocsán. Édesapja asztalos, tőle örökölte a fa szeretetét, és leste el megmunkálásának alapfogásait. Már gyermekként fafaragó akart lenni. Farigcsált, dolgozgatott is, ám időközben rányílt a szeme a szobrászat más ágainak szépségeire is. – Nézegettem ezeket a művészeti albumokat, hogy milyen csodákat lehet készíteni a fánál maradandóbb anyagból, miket csinálnak egyesek kőből, márványból is. Milyen jó lenne ilyen dolgokat faragni! – gondoltam. Ezért beálltam Szebényi Béla műhelyébe tanulónak. Ő egyébként neves mestereknek is dolgozott, faragott Medgyessy Ferencnek, Kisfaludi Stróblnak. Nála tanultam ki a mesterséget. Aztán jött a katonaság, majd elhelyezkedtem Budapesten az Óbudai Kőszobrász Vállalathoz. A Parlamenthez, a Sándor palotához faragtunk. Ott aztán lehetett tanulni! Nagyon változatos munka volt, kőcsipkés párkányoktól, ablakoktól, balluszterektől a figurális elemekig, domborművekig, címerekig vízköpőkig. Aztán gondolkoztam, hogy saját alkotásokkal kellene már inkább foglalkozni. ’91-ben aztán hazaköltöztem. A sors úgy hozta, hogy a szintén ekkoriban hazatelepülő iskolanővérektől megbízást kaptam egy korpuszra. Ez ma is a Kossuth és Petőfi utca kereszteződésében álló épületükben [az egykori Mathias Vendéglőben – A szerk.] látható. Nem sokkal később Szekszárdra is dolgoztam, a Belvárosi plébániának is faragtam egy Szent Család szobrot. ’97-ben készült az ’56-os domborművem, amely a börtön falában látható, de vannak munkáim a kalocsai kórházi labor várójában, és a Kalocsai Körzeti Földhivatalban is, sőt köztéren is áll szobrom, így Például Fajsz fejedelem szobra a nevét viselő falu központjában – foglalta össze pályája állomásait Farkas Tibor, aki többször szerepelt műveivel Kalocsán. Itt volt eddigi két önálló kiállítása is. Emellett Budapesten is több tárlaton vett részt munkáival, köztük a Margit-szigeti Víztorony Galériában, és csoportos kiállításokon bemutatta műveit Szekszárdon és Pécsen. Aki lemaradt nemrég véget ért kiállításáról, a Tomori Pál Főiskolai Könyvtár kórház melletti épületében is megtekintheti Farkas Tibor hét művét, amelyeket Tamás László igazgató indítványára helyezett el ott a mostani kiállítása után. További három alkotása a Barokk Cukrászdában látható.