Magam sem hittem volna 25 esztendővel ezelőtt, amikor átléptem a Művelődési Központ kapuját - és előálltam az ötlettelVörös András igazgatónak a munkába állásomat követő napokban azzal, hogy rendezzünk a városban szüreti mulatságot, - hogy mára a város, Kalocsa legnagyobb rendezvényének az alapjait rakjuk le. Emlékeim szerint a 50-es évek végén vagy a 60-as évek elején volt utoljára hasonló rendezvény Kalocsán. A szüreti felvonulás és a bál rendezésében volt tapasztalatom, mert előző munkahelyemen, Bátyán többet is szerveztem a falu fiataljaival és a tánccsoporttal. A kollegáim: Asperján Istvánné igazgatóhelyettes és Deák Tamás, szervező azonnal az ötlet mellé álltak, András meg azt mondta, csináljátok. Szerencsés voltam a néptáncosokkal is. Akkoriban idősebb Ureczky Csaba vezette a Kalocsai Népi Együttest, és ő lelkesen támogatta ötletemet, a bálhoz még nyitótáncot is koreografált. A népi együttes adta a bíró-bírónét - az elsők az Arrasz házaspárvoltak - a kisbírót, a csőszöket, és a maskarásokat. Nehezebb dolgom volt a felvonulás egyéb kalocsai közreműködőivel, a kocsisokkal, hajtókkal, csikósokkal, ugyanis nem volt, aki vállalta volna, hogy részt vesz a felvonulásban. Ezek az emberek többnyire fuvarosok voltak, akik egész héten hajtották a lovakat, és nem is rendelkeztek akkoriban még a felvonuláshoz megfelelő díszesebb járművekkel. És valljuk be őszintén, nagy felelősség is embereket tömegben szállítani. Így aztán ezeket a szereplőket “importálnom” kellett.



A korábbi bátyai segítségeim: Perity Lajos, Balogh József hajtók készségesen segítettek. Foktőről Matos László és Asztalos László jött fogattal, az utóbbi a bíró, Arrasz János jó ismerőse volt. Csatlakozott két keceli hajtó: Kollár István és Ritter János, és jött velük egy csikós is. Már nem emlékszem, hogy a keceliek miként kerültek a képbe, lehet, hogy Perity Lajos közvetítésével. És volt még egy félig ordasi, félig kalocsai fiatalember csikósként, Antal Gábor. Nem hagyhatom ki a kalocsai “ISZKRA” MgTSz akkori elnökét, Romsics (Kakas) Sanyi bácsit sem, aki azonnal két hintóval segített. A szereplők mellé helyszínt is kellett keresni a bálnak, mert a Művelődési Központban nem volt erre alkalmas helyiség, így aztán Asperjánné ötletére megkerestük a KISZ Bizottságot, aki az Úttörőház felett diszponált - ezért van a nevük az első szórólapon – és oda került az első szüreti bál. A büfét a Sport vendéglő vállalta. Az első bálon - a már Bátyán általam kipróbált - Szalay József és zenekara muzsikált. Új dolog volt, hogy a rendőrségtől útvonal-engedélyt kellett kérni, hiszen ez egy kis faluban nem jelentett gondot, de városon végig menni egy kétórás menettel, már engedélyhez kötött. Az első szüreti mulatság a város újkori történetében 1984. október 20-án volt, az akkori Úttörőházban.



Az ezt követő években a felvonuláshoz találtam két korombeli, lelkes, helyi vállalkozót: Tóth Karcsit és a sógorát, Hajdú Ferit, akik sokáig velem voltak az ügyben. Sajnos Hajdú Feri korai halála miatt már nem lehet közöttünk. A következő évektől - amíg élt Kakas Sanyi bácsi - négyes fogatot állított ki a téesz. Azután, ahogy híre ment a látványos felvonulásnak, és külföldiek jöttek fotózni, videózni, mind több résztvevő (csikósok, kocsisok, helyből és a környékbeli falvakból) jelentkezett. A részvétel a családokban hagyományozódott. A Korsós családból először a fiú, Sándor jelent meg csikósként, majd az apa vett részt több mint egy évtizeden át, hajtóként. Ugyanígy a Szabadi családból előbb Tamás jött csikósként, majd édesapja János bácsi hajtóként hosszú évekig. Kollár János csikós az első felvonulásokon siheder legényke volt, azóta megnősült, és ő hajtóként, a lánya csikósként vesz részt a menetben. Csikós József hajtó halála után a fia vette át a stafétát, és évekig fuvarozta a táncosokat. A Hajnal testvérek közül először Bandi jött - csikósként szerepelt - majd a bátyja, József jött hajtóként. Mára az egész Hajnal família közreműködő, a szülők mellett a négy gyerek lovagol. Ugyanígy a szakmári Szabó család: kezdetben János bácsi jött póni fogattal, majd a fiai, és megértük azt, hogy az unokák is szereplői a felvonulásnak, három generáció vonult fel képviseletükben. Sokáig bejártak a Pécsi Laci szervezte homokmégyiek: Geri Róbert, a Radnai testvérek és a mai napig is részt vesz Hillyéről Kelemen Miklós. Évekig jártak a keceliek: Lovász Laci bácsi, Béleczki András csikós, a Ritter család. Sokáig főszereplői voltak a felvonulásoknak a Szallár bandérium csikósai kezdetben Soltról, majd a Bakodi majorból, hajtók is négyessel és fogatokkal. Bizonyára sokan emlékeznek látványos lovas-bemutatóikra az Eperföldi Iskola előtti, akkor még beépítetlen területen.

Az Állami Gazdaság és az "ISZKRA" Mgtsz 1985-től díjat is ajánlott fel, mert az első időben díjaztuk a legszebb fogatot és a legnyalkább csikóst. Természetesen ehhez megfelelő zsűrit kerestünk, akiket dr. András László és Kozma Pál személyében meg is találtunk, ők fogathajtó bírók és a lósportban járatos szakemberek voltak, hozzájuk csatlakozott a téeszelnök Romsics Sándor, így hárman lettek a döntnökök.

A szüreti bál helyszíne aztán következő években változott. Volt a Barokk Kávéházban, a Művelődési Központ kamaratermében, a majd 1988-ban hozzánk csatolták az Úttörőházat, és ezt követően itt rendeztük tíz éven át. A felvonuláson és a bálon közreműködő zenekarok is változtak az idők során, zenélt itt a Dusnoki tamburazenekar, a bajai Sugovica zenekar, és sok más környékbeli banda. A szüreti bál többnyire zártkörű volt, mert annyi szereplője volt évről-évre a felvonulásnak, - táncos, hajtó, csikós, zsűri - hogy őket kellett elsősorban vendégül látnunk. A kalocsai táncosok a Hagyományőrző Népi Együttes és a Piros Rózsa Táncegyüttes mellett évekig bejártak a Berényi Pista vezette géderlaki táncosok is kocsikkal és hintókkal.

Emlékszem a legelső felvonulásra, amikor a Szőlők nevű városrészben haladtunk - én elől a rendőrautóban ültem, mint felvezető – és az egyik ház előtt az utcán kukoricát fosztottak, (’84-ben még volt ilyen!) és egy idős néni – most, hogy így átgondolom, olyan korú lehetett, mint most én – felállt, és kijöttek a könnyei. Szüreti felvonulás! - mondta, fiatalasszony koromban láttam utoljára. Na, az én könnyeim is kijöttek. Az ilyen pillanatokért éri meg a szakmámban dolgozni.

A felvonulás az újdonsága miatt kezdetben rendkívül népszerű volt. Emlékszem, egy–egy megállóhelyen százak várták a menetet. A táncosok is imádtak szerepelni, beöltöztek maskarának, bekormozták a nézőket, végigmulatták a várost. A népünnepély, és főleg a főzőverseny megjelenése, 1998 óta kisebb az érdeklődés, mindenki a Csajda Csárdánál van. Eleinte vissza kellett utasítanunk a szereplőket, mára lassan lasszóval kell fogni a táncosokat, hogy jöjjenek szerepelni. Eltűntek a maskarák is. Ez – legalább is a résztvevők létszáma - az idén talán a jubileumi felvonulás miatt másképp lesz, szinte valamennyi eddigi bíró és bíróné és kisbíró elfogadta a meghívást.

Első időkben szőlőkoszorúval vonultunk fel, 1989-ben a Kalocsai Paprika Napok név felvétele után paprikával díszítettük a kocsikat, hintókat - mára már ez is elkopott.
A rendezvény nagyobb publicitást és ismertséget valójában 1989-től, a Kalocsai Paprika Napok név felvételétől kapott. 1989-90-ben valójában a KAGE Rt. Rendezvényeivel, (tanácskozás, termékkiállítás) bővült, amit a vállalat saját propaganda anyagával (meghívók) reklámozott. 1990-ben rendezett először a Művelődési Központ a szüreti mulatság napján délelőtt egyéb, kiegészítő programokat is: népművészeti kirakodóvásárt, térzenét, folklór bemutatót a Duna Áruház előtti parkolóban. Szereplői a kalocsai táncosok, az akkor még működő Helyőrségi Fúvószenekar és a helyi mazsorettek. A futóverseny, a röplabda torna, a nemzetközi sakkverseny, a különböző sport szakosztályok Paprika Napokhoz kapcsolódó, de független rendezvénye volt, amit ezek szervezői külön propagáltak. 1993-tól kezdtük a hagyományos szüreti mulatságot, a felvonulást, és a szüreti bált más kulturális rendezvényekkel bővíteni. A 90-es években kormányon lévők támogatták a határon túli magyar folklór csoportok szerepeltetését, így kerületek a Paprika Napokra az ukrajnai Aknaszlatináról, a felvidéki Nagyidáról, Dunaszerdahelyről, az erdélyi Marosmagyaróról, a vajdasági Csókáról és Temerinből táncosok, akik nagy sikerrel szerepeltek városunkban a pénteki gálákon és a másnapi népünnepélyen.


A nagy kitörés 1994 volt, amikor hagyományos plakátok, szórólapok, az írott, - és elektronikus média mellett színes szóróanyaggal jelentünk meg “ország-világ” előtt. Ez azt jelenti, hogy elvittük az UTAZÁS 1994 idegenforgalmi expóra, Budapestre, és a megyei standon hirdettük. Ekkor fogalmazódott meg a népünnepély ötlete is, amikor a Sport kocsma előtti területet kinőve áttettük a helyszínt az Eperföldi Iskola előtti területre. A következő években itt már nagyobb számban jelentek meg népművészek zsűrizett termékeikkel, környékbeli fúvószenekarok Bátyáról, Hajósról, a harmonika zenekar Felsőszentivánról, a régió néptánccsoportjai Dusnokról, Dunaszentbenedekről, és a professzionális gyerekműsorok. Volt olyan év, amikor mini agrár- expót is szerveztünk.

Ettől az évtől bővült a rendezvény művészeti kiállításokkal, melyeken az volt a koncepció, hogy a városhoz és a régióhoz kötődő művészeknek biztosítsunk bemutatkozási lehetőséget. Így szerepelt az évek során Kiss István, Török Ferenc, Lakatos Ervin, Prokop Péter, Bukor Tibor, Alföldi Róbert, hogy csak az ismertebbeket említsük, és ennek a sorozatnak részeként láthatják idén Vinczellér Imre kiállítását a Városi Galériában. A rendezvény itt már több napos, a kiállítás mellett a népünnepélyt megelőző napon folklór gálát szerveztünk. A rendezvény 1995-től bekerült a Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetsége programjába, amely azt a magyar mellett angol nyelven is propagálta a világban. Majd újból helyszínt váltottunk, és ekkortól került a program a Városi Sportcsarnokba és az előtte levő kis utcába. Itt volt péntek esti folklór gála, szombat délelőtt Paprika-Show és itt rendeztük a szüreti bált is. Közben szerveztünk játszóházat, gyermekrajz versenyt. (Kíváncsiak voltunk, hogy a kicsik milyennek látják a rendezvényt.) Évről-évre igényesebb és színesebb programokat kínáltunk. A képzőművészeket bemutató sorozatunk mintájára a kalocsai származású komoly és könnyűzenészeknek is szerveztünk fórumot, így láthatták-hallhatták Cselik Gábor és barátait, Három Lakatos címmel György, Ágnes és Péter koncertjét, Dargay Marcell és Kákonyi Árpád, Polyák Valéria koncertjét. Az 1997-ben indult a Paprika Kupa Országos Rejtvényfejtő verseny, amely azóta a rejtvényfejtő társadalom szemében ismert és elismert lett.



1997-ben bővült a rendezvény gasztronómiával, a Kereskedelmi és Iparkamara csatlakozásával és a Csajda Csárda közreműködésével. Elkezdődött a Paprikás Ételek Főzőversenye, és a népünnepély (úgy tűnik,) végleges, bár korántsem optimális, helyszínre talált. 1998-től jelenik meg a Kalocsai Paprika Lapok 1000 példányban, melyet az én ötletem alapján Asperjánné Klárival 2008-ig közösen szerkesztettünk. 1999, 2000-ben színes 3 nyelvű (magyar, angol, német) szórólappal szerepeltünk az UTAZÁS expón, 2001 és 2002-ben már professzionális reprezentatív leporellóval mutatkoztunk be ugyanitt. 2002-től a rendezvénynek saját logója van. Ezután ez a marketingtevékenység anyagiak hiányában szünetelt, 2007-ben adtunk ki ismét színes szóróanyagot. Idén pedig újra megjelentünk az UTAZÁS 2009. expón 3 nyelvű színes szórólappal.



Valójában a szüreti felvonulást már a kezdeti időktől élénk idegenforgalmi érdeklődés kísérte, szinte a kezdetektől vannak japán turisták, akik végigkísérik, fotózzák, videózzák a menetet. A helyi utazási irodák, már a kezdetekben (a mi megjelent PR-anyagaink előtt) propagálták a rendezvényt. 1994-ben a budapesti M&M Travel amerikai újságírókat hozott a rendezvényre, aki évekig jártak ide. A főzőverseny nemzetközivé válásával még ismertebbé vált a rendezvény, főleg déli szomszédaink, a szerbek és a horvátok előtt, akik rendszeres résztvevői a gasztronómiai vetélkedőnek, de vannak visszatérő egyéb vendégek is.

Azt hiszem, a rendezvény 25 éves történetében a 2007-es esztendő volt a csúcspont. Ez volt az az év, amikor leginkább megfelelt az összművészeti fesztivál jellegnek, meghatározásnak, amit annak idején célul tűztünk ki. 2007-ben volt rejtvényfejtő verseny, játszóház, képzőművészeti kiállítás, komolyzenei program a 30. éves Liszt Ferenc Zeneiskola volt növedékeinek: Kapitány Dénes,Róth Márton és Bánhegyi László koncertje a Főszékesegyházban; színházi előadás: Moliere: a Nők iskolája a Városi Színházban, a 40. éves Kalocsai Népi Együttes jubileumi folklór gálája és a népünnepély - rangos amatőr és profi szereplőkkel.

A rendezvény közönsége a program bővülésével változott. A szüreti felvonulásokat az egész város apraja-nagyja nézte. A közönségfoglalkozási, érdeklődési, korosztályi, lokális stb. rétegeinek tudatos tervezése valójában 1990-től vált nyomon követhetővé. A gyermek- programok megjelenése, a folklór-és fúvósbemutatók, a lovasbemutató, a Csajda Csárdánál rendezett népünnepélyen minden korosztály talál magának, érdeklődési körének megfelelő programot.

A rendezvény valójában az új termés learatásának, szüretelésnek ünnepe, amelyet a XIX. század végétől ünnepelt a parasztság (bár újabban a fővárosban is vannak szüret napok) – csak mára a parasztság tűnt el, és lassan az a termény is - a paprika - amit ünneplünk. Remélem, ezt csak a pesszimizmus mondatja velem, és van jövője a paprikának, amely a régió lakóinak vagy 150 éve az egyik megélhetési forrása volt, és talán lesz mit ünnepelni az újabb 25. éves évfordulón.

Perity Isván népművelő