Kerekesné Geri Zsuzsanna éneke, Vízi Melinda zongorajátéka után Loibl László alpolgármester szólt az egybegyűltekhez: „A Szent István Napok méltó ünneplési lehetőséget ad államalapító királyunk felé, hiszen valamennyien tudjuk, hogy Kalocsa és Szent István királyunk kapcsolata egészen különleges, hiszen köztudomású, hogy 1000 körül István király érsekséget alapított Kalocsán, ezzel gyakorlatilag megalapítva a várost, és meghatározza a múltját jelenét és jövőjét.”




Dr. Magóné Tóth Gyöngyi, a kalocsai Közművelődési Intézmények igazgatója a Képzőművész Alkotótáborról elmondta: „1993 augusztusa és szeptembere között rendezte meg a Művelődési Központ az első Kalocsai Képzőművész Alkotótábor munkáiból a kiállítást. A művésztelep Bukor Tibor kalocsai művésztanár kezdeményezésére, egykori rajztanára, Kiss István segítségével és a Művelődési Központ szervezésében jött létre. A művésztelep alapvetően főiskolás, vagy fiatal, kezdő, friss diplomás képzőművészeknek szerveződött, de kezdetektől lehetőséget adtunk, hogy a környék tehetséges, amatőr, autodidakta képzőművészei is jelen lehessenek a táborban készült alkotásaikkal. Az elmúlt évek alatt 72 alkotó munkája gazdagította a város kulturális kínálatát, az elkészült alkotások közintézményekben, iskolákban, polgármesteri hivatalban, tűzoltóságnál, földhivatalban és művelődési központban találhatók.”

Az idei, XVII. tábor lakóinak java hivatásos képzőművész, legalábbis művészeti képzésben vett részt. Perity István népművelő elmondása szerint mindig célja volt a tábornak, hogy a környékben dolgozó amatőr, autodidakta alkotókat is meghívjanak. Így került be a táborba Hubert Laci, vagy a hajósi Farkas Feri, de alapvetően a tábor gerincét hivatásos képzőművészek alkotják. Van közöttük olyan, aki művésztanárként dolgozik különböző iskolákban, felsőfokú intézményekben, de akadt köztük olyan alkotó is, aki egyetemen, vagy középiskolában tanít. Egy biztos: ezúttal is izgalmas, sokféle alkotások kerültek a falra, a közönség nagy örömére.  

A tárlatot Tamás Eszter művészettörténész a következő gondolatokkal nyitotta meg: „Vajon mi motiválhatja az alkotó embert, a művészeket, akik évről évre visszajárnak? A válasz egyszerűnek tűnik: a kiépülő emberi kapcsolatok, melyek az évek során barátsággá szövődnek, valamint az a fél emberöltői időszak, amelyben Asperján Istvánné Klári és Perity István a vállára véve szervezte, összetartotta, és mind a mai napig életben tartotta az alkotótábor nemes ügyét. Ezúttal is olyan csapat munkálkodott együtt, ahol a képzőművész-tanár és az autodidakta festők között az alkotási vágy, az önmagunk értékeinek bemutatása, a művész együtt gondolkodása és munkálkodása a legfőbb kohéziós erő. A kis társaság magja ugyanis már évek óta megvan, az évek alatt barátságok szövődtek, őszintén beszélnek egymással, lehet vitatkozni, véleményt alkotni. Éppen ezért minden tábor egy-egy élmény is egyben, ahol a kollektíva varázsa ki-kit átsegíthet, ha éppen megtorpanó alkotó periódusát éli, de a tábor délutáni, esti, meghitt szakmai beszélgetései, egymásra figyelés már önmagában is magában hordozza kinek-kinek a megnyugodást. Az együtt dolgozás minden évbe tartogat újdonságot és szépséget, amelyből kiindulva valami egyedi születik. Az alkotó tábor idei, itt megjelent anyaga nem is átfogóan, de egyfajta tömörített keresztmetszete a hazai piktúra stílusirányzatainak, hiszen a falra került alkotásokon is jól megfigyelhető az a fajta technikai sokszínűség, a sajátos technikák széles skálája, a figurális képi megfogalmazástól az egyes alkotók jellegzetes nonfiguratív illúzióvilágáig. Éppen ezen a tárlaton nincs séma, konvenció, de mégis harsányan érvényesül az „együtt jelenünk meg” jelszava, itt valóban mai korunk kifejező mondandójával találkozhatunk, benne a fiatalos gondolkodásmód, olykor extrém, valóságot sugalló képi világával. Tematizálás nélkül kijelenthetjük, hogy a most kiállító, 19 alkotó önmagában is egy-egy világ, akik ezúttal is magukkal hozták a gondolataik legjavát, amit itt kívántak vászonra, farostra, papírra rakni, ecsettel, szénnel, krétával, vagy szájjal megeleveníteni.”



És, hogy kik azok, akik tehetségükkel, szorgalmukkal ily remeket alkottak: Bagdány Franciska (Debrecen), Farkas Ferenc (Hajós), Hubert László (Dusnok), Istvánffy Ilona (Kecskemét), Jónás Péter (Kaposvár), Korb Klára (Báté), Lakatos Ervin (Kalocsa), Lukács Róbert (Miskolc), Menyhei Szabolcs (Kecskemét), Mojzer Tamás (Kaposvár), Odrobina Tamás (Pécs), Porkoláb Magdolna (Biharugra), Rajs Julianna (Kaposvár), Sáros Miklós (Szügy), Szentgyörgyi Erika (Kecel), Szikora Imre (Kecskemét), Szoboszlay Eszter (Kecskemét), Török Ferenc (Kalocsa), Zsolczai Balázs (Kecskemét).

A tárlat szeptember 6-ig látogatható.