Klein Dávid és Várkonyi László hegymászók a magyar hegymászó történelmében először kísérelték meg meghódítani a 8850m magas Everest csúcsot oxigénpalackos segítség nélkül. Eddig sajnos sikertelenül, hiszen 2007-ben, legutolsó kísérletükkor Dávid 8300m-ről fordult vissza, társa egy nappal később, 8600m-ről. 2008 tavaszán pedig a kínai kormány tette lehetetlenné a mászást sok társukkal egyetemben az olimpiai láng Everestre feljuttatása miatt.

A szerdai előadás témája a 2007-es csúcshódítás volt. Az 1956-ban született Várkonyi László hegymászó fényképekkel és videofelvétellel színesített előadása ismét lenyűgözte a több mint százötven embert. Dr. Magóné Tóth Györgyi igazgatónő az előadás szervezője pár mondattal kért elnézést a közönségtől a személycsere miatt, majd átadta a szót Várkonyi Lászlónak.

- A csúcsot sajnos nem értük el – kezdte előadását Várkonyi László, csak 97%-osan közelítettük meg. Tibet és Nepál határán minden egyes csúcshódítás a „szent emberek”, azaz a szerzetesek áldásosztásával indul. Ez a ceremónia egyfajta beleegyezésük az expedíciókba a vallási vezetőknek, e nélkül egyetlen hegymászó sem indul útnak. Az áldást Katmanduban kaptuk meg, mely mitikus város 1300m-en fekszik, körben 2-3000m-es hegyekkel. Ebből az igen forgalmas városból indult expedíciónk is, innen indultunk első alaptáborunkba, mely 5300m magasan helyezkedik el. Sherpáink és az ő segítőik, a jakok mintegy 25-30kg teherrel megpakolva hozzák az expedíciónk legfontosabb eszközeit, valamint a mintegy másfél hónapos élelmiszerkészletünket. 5300m-en a hús és a rizs sem fő meg teljesen, így a nagy nyomású kuktákat is erre a magasságra kell feljuttatni. 6000m felett már csak a hó áll rendelkezésünkre, abból nyerjük a főzéshez a vizet. És ebből kiindulva minden hólé ízű. Így minden jó falatot nagy becsben tartunk, amelyet még a „civilizált környezetben” magunkhoz vehetünk. Az alaptábor mellett van egy kolostor, ahol már csak egy „szent ember” él néhány tanítványával. Innen magasabbra már csak hivatásos hegymászó engedéllyel lehet tovább menni. Az előretolt alaptábor, a következő megállónk már 6400m-en helyezkedett el. Mondhatom, innen indul az igazi hegymászás. A különböző magasságú csúcsokra a hegymászók három napos pihenőkkel jutnak fel, a teherhordók és a jakok két napos pihenéssel. A Mont Everest meghódítására két hónap áll rendelkezésre, mely természetesen a tavaszi, nyári időszak. Hétezer méteren az Északi Nyeregnél volt a következő pihenőnk, majd 8000m-en az utolsó táborhelyünk. Ezen a magasságon már oxigénpalack nélkül minden egyes mozdulatunkra megsokszorozott figyelemmel kell lennünk, és még nagyobb figyelmet kell fordítanunk társunkra. 8000m-en a nyomásnak már csak egyharmad része van, így a levegő oxigéntartalma is ennyire csökken. A magashegyi betegség tünet együttese pillanatok alatt kialakulhat, az ember szinte már nem tudja kontrollálni cselekvését, elveszíti józan ítélőképességét. Expedíciónk célja volt, hogy oxigénpalack és magashegyi teherhordók nélkül jussunk fel bolygónk legmagasabb csúcsára, magas színvonalú dokumentációt készítsünk a hegyen: filmeket, interjúkat, fotódokumentációt, valamint folyamatos internetes jelentéseket. De természetesen legeslegfontosabb „célkitűzésünk” az volt, hogy az expedíció minden tagja élve, egészségesen térjen haza! 2007. május 21-én hajnal három óra felé indítottuk meg a csúcstámadását, a 3-as táborból. A tervezetthez képest lassabban haladtunk és így a csúcs elérése is több időt vett volna igénybe, ami a visszatérést már nagyon veszélyessé tette. Átgondoltuk és racionális, fájdalmas döntést kellett hoznunk, amikor a visszafordulás mellet voksoltunk. Hiába voltak jók az esélyeink a csúcs elérésére, ha a visszatérés a biztonságos magasságon lévő táborba bizonytanná és elérhetetlenné vált. A leereszkedés közben mégis úgy döntöttem, hogy 22-én éjszaka teszek még egy kísérletet a csúcs elérésére, Dávid viszont szűnni nem akaró gyomorproblémái miatt a levonulás mellett döntött és elindult az Előretolt Alaptábor felé. A másnapi csúcstámadást a feltámadó, erős szél akadályozta meg, ami több oxigénnel mászó expedíciót is meghátrálásra kényszeríttet. Számomra is az egyetlen józan döntés az maradt, hogy visszavonuljak. Az a tény viszont már önmagában is csodálatra méltó, hogy kb. 40 órán keresztül tartózkodtunk 8000m felett a halál zónában, oxigén és mindennemű támogatás nélkül.

Várkonyi László előadása végén elmondta, hogy csak kis időre hátráltak meg az Everest meghódításától. Ebben az évben májusban indulnak a K2 meghódítására, és mihelyt szponzoraik lehetővé teszik, indulnak a következő expedícióra a világ tetejére. Hogy mikor és kivel, az a jövő titka.

Lovass-Nagy Anna