2008. november 8-12. között Pécs városa adott otthont annak emlékünnepség sorozatnak, mely az I világháború befejezésének 90. évfordulóját, valamint a pécsi I. világháborús katonatemető felújításának 10. évfordulóját volt hivatott emlékezetbe idézni.

Az Osztrák Köztársaság Tiszteletbeli Konzulátusa nevében, dr. Somogyvári Márta Osztrák Tiszteletbeli Konzul részéről érkezett az a megtisztelő felkérés a Dunapataji Hagyományőrző Egyesület és Népdalkör elnökéhez, hogy közreműködésükkel tegyék színesebbé ezt a nem mindennapi ünnepségsorozatot. A megkeresésnek megfelelően a népdalkör tagjai november 8-án 16 órakor a Széchenyi téren szabadtéri előadást tartottak, majd 19 órai kezdettel a Művészetek Házában, egy irodalmi-zenés összeállítás zenei részének főszereplői voltak. Az előadott zeneszámokat a csoport művészeti vezetője, Szűcsné Török Ilona válogatta össze és tanította be. Főként Cseh Tamás által összegyűjtött és a Hangzó Helikon által kiadott CD anyaga alapján szólaltak meg a sokszor szívbemarkoló katonadalok. A nagy átéléssel, Kormányos József, Szűcs Beáta és Szűcsné Török Ilona előadásában felcsendült szólószámok bizony nem egyszer könnyeket csaltak ki a végtelenül hálás nézők szeméből. A hatást csak fokozta a közreműködő, külön erre az alkalomra verbuválódott zenekar játéka. Sztankovics Mariannt és társait, Havasi Zoltánt (citera), Klippel Andrást (szintetizátor), Szűcs Lászlót (gitár) és Tóth Viktort (hegedű) külön elismerés illeti meg, amiért ilyen önzetlenül segítették a közösséget.

Megragadom az alkalmat, és néhány mondatban bemutatom a Dunapataji Hagyományőrző Egyesület és Népdalkör eddigi, nem mindennapi életútját, amelynek elnöke Dávid János, művészeti vezetője pedig Szűcsné Török Ilona. Irigylésre méltó már maga az a tény, hogy 1982-ben történt megalakulása óta együtt van a közel harmincfős csoport. Pályafutásuk során többször kaptak arany minősítést, külföldön (Kárpátalja, Felvidék, Erdély) és idehaza rendszeres szereplői a legkülönbözőbb típusú fellépéseknek. Van ezek között versenyszintű és karitatív egyaránt. Rendszeres résztvevői helyi, illetve más települések rendezvényeinek, de szívesen szereznek örömet szociális otthonok lakóinak, sőt, már börtön falai között is felléptek. A magam részéről megtiszteltetésnek tartom, hogy néhány hónapja”befogadtak” és közéjük tartozhatok.

Borbély Sándor