Dr. Körmendi László köszöntötte az egybegyűlteket, és leszögezte: „Nem ünnepelni gyűltünk ma össze, hiszen ezen a napon nincs mit ünnepelnünk. Csupán emlékezni.”, majd felelevenítette a saját forradalommal kapcsolatos emlékeit. Ezután felkérte Váczi Attilát, mondja el az alkalomhoz illő versét, mely Márai Sándor: Mennyből az angyal című, 1956 telén, New Yorkban írt költeménye volt.
A szavalat után Kákonyi Mátyás lépett a megemlékezők elé. „Emlékezni jöttünk itt össze a hős elődeinkre, akik 1956 év november 4-én és az azt követő időkben 52 évvel ezelőtt, a legdrágábbat, az életüket adták értünk a túlélőkért, a magyar hazáért és a szabadságért. Ők akkor a többszörös túlerővel és a világ legerősebb hadseregével álltak szemben az utolsó leheletükig. …Kalocsán, itt ezen a helyen is tüntetés volt október 27-én. Egy véletlen golyó eltalálta Tiszavölgyi Ferencet, aki a haslövésébe a helyszínen belehalt sérülésébe, valamint Dubicz Sándor is meghalt a kórházban sebesülése miatt november 4-én.”.
Az emlékbeszédek után az 56-os emlékkőnél elhelyezték a koszorúkat és meggyújtották az emlékezet gyertyáit, fáklyáit. Befejezésül Spuller György kérésére átvonultak a Szentháromság térre, ahol a helyi cserkészek segítségével levonták a nemzeti színű lobogót.

lna