Vasárnap délelőtt a kánikulai melegben felszálltam a buszra. Egy mosolygós hölgy még jegyet is adott, s kérte, kezeljem. Odamentem a lyukasztóhoz és kilyukasztottam. Épp a 100-nál tett három lyukat! Egyből a 70-es években éreztem magam. Majd körbenézve a buszon kezdetét vette az időbeli utazás. Az ülések helyett tologatós táblák, a busz közepén és az utolsó ülések előtt érintőképernyős számítógépek vannak. A kapaszkodókra szerelt tablókon dokumentációk, fotográfiák, anekdoták, korabeli hirdetések szórakoztatják az érdeklődőket.

A mozgó kiállítás az idén száz éves Nyugat folyóiratot bemutató reprezentatív kiállítás aktív résztvevője, melyet a Petőfi Irodalmi Múzeum indított útjára. A buszra felszállók a számítógépek segítségével archív filmeken láthatják, amint Karinthy Frigyes hógolyózik a fiával (Karinthy Ferenccel) és nevelt fiával (Kertész Péterrel), Móricz Zsigmond éppen aktuális művét gépeli, Kosztolányi Dezső pedig felesége és fia körében bohóckodik. De a jókedvű, derűs kisfilmek ellenpontjaként virtuálisan részt vehetünk Ady Endre 1919. január 29-i temetésén.

Leszállva a buszról a múzeum munkatársa egy papírt nyom a kezünkbe, amelynek segítségével a busz oldalán elhelyezett fényképeken lévőket könnyedén tudjuk beazonosítani. Persze vannak olyanok is a képeken, akiket eddig nem ismerhettünk, akik tanulmányainkból kimaradtak, vagy éppen tiltva voltak. A busz mellett elhelyezett kisasztalon pedig kirakón és képrejtvényen próbálhattuk ki magunkat, változó sikerrel.

Ami viszont öröm, végre valami új, valami változatos és érdekes, mellyel ki lehetett kapcsolni ebből az álmos, kisvárosi unalomból!

elena