Szombaton délelőtt nem hivatalosan, de kezdetét vette a XVI. Dunamenti Folklórfesztivál városunkban. Az idei zenei táborból, Domboriból hazaérkező Liszt Ferenc Zeneiskola tanulói rögtönzött térzenével örvendeztették meg az egybegyűlteket a Sétáló utcában, s csalogatták be a Művelődési Központba Győrbíró Enikő keramikus kiállítás megnyitójára.
A Győrbíró Enikő (1932-1999) műveiből nyílt kiállítást Asperján Istvánné, az
intézmény leköszönő igazgatója köszöntötte. A kilenc éve elhunyt keramikust a család
nevében férje képviselte, aki megnyitó beszédében méltatta a művésznő
munkásságát. A kiállítás főszereplője az agyag, melyet Győrbíró Enikő formázott
szobrokká. A művésznő sajnos már nem lehet közöttünk, de itt vannak gyermekei,
akiket férje hozott el nekünk.
A művésznő 1932-ben született Budapesten. Az ügyesen rajzoló kislányt értelmiségi szülei a Szépművészeti Líceumba íratták, ahol divattervezést tanult. A háború és az azt követő változások egy időre véget vetettek álmainak. Édesapja nem kapott munkát, s az iskolát is bezárták. De Enikő továbbra is rajzolt, tanfolyamokra járt. A hollóházi porcelángyárban tett látogatáskor ismerkedett meg a kerámiával, kezdett tálakat, figurákat készíteni. Lassan kialakult egyéni stílusa. Szobrain mázas és máz nélküli felületek váltakoznak, mely rengeteg plusz munkát igényel, s ez által a művek is értékesebbek. Erről az egyedi technikáról könnyen felismerhetők Győrbíró Enikő alkotásai. A szobrok megbabonáznak, olyan a varázsuk, hogy szinte mindenki otthonában is szeretne látni egy-egy bájos leányt, madonnát, családi fotó hangulatát idéző szülők és gyermekeik ábrázolást. Angyali tisztaság és szeretet sugárzik Győrbíró Enikő alkotásaiból. Munkáit nagyon sokan hazánk legnagyobb keramikusának, Kovács Margit kerámiáihoz hasonlítják. A szembetűnő hasonlóság csupán abban rejlik, hogy mind a ketten az úgynevezett mázas - terrakotta technikát alkalmazták.
Férje, Bogó Ferenc a több évtizedes nyomdász szakmát adta fel, hogy elhivatottan, önzetlenül mindent feladva tudja felesége munkáját segíteni. A mai napig országszerte szervezi és rendezi kiállításait, hogy minél többen megismerhessük kedves figuráit. Köszönet érte!
elena
A művésznő 1932-ben született Budapesten. Az ügyesen rajzoló kislányt értelmiségi szülei a Szépművészeti Líceumba íratták, ahol divattervezést tanult. A háború és az azt követő változások egy időre véget vetettek álmainak. Édesapja nem kapott munkát, s az iskolát is bezárták. De Enikő továbbra is rajzolt, tanfolyamokra járt. A hollóházi porcelángyárban tett látogatáskor ismerkedett meg a kerámiával, kezdett tálakat, figurákat készíteni. Lassan kialakult egyéni stílusa. Szobrain mázas és máz nélküli felületek váltakoznak, mely rengeteg plusz munkát igényel, s ez által a művek is értékesebbek. Erről az egyedi technikáról könnyen felismerhetők Győrbíró Enikő alkotásai. A szobrok megbabonáznak, olyan a varázsuk, hogy szinte mindenki otthonában is szeretne látni egy-egy bájos leányt, madonnát, családi fotó hangulatát idéző szülők és gyermekeik ábrázolást. Angyali tisztaság és szeretet sugárzik Győrbíró Enikő alkotásaiból. Munkáit nagyon sokan hazánk legnagyobb keramikusának, Kovács Margit kerámiáihoz hasonlítják. A szembetűnő hasonlóság csupán abban rejlik, hogy mind a ketten az úgynevezett mázas - terrakotta technikát alkalmazták.
Férje, Bogó Ferenc a több évtizedes nyomdász szakmát adta fel, hogy elhivatottan, önzetlenül mindent feladva tudja felesége munkáját segíteni. A mai napig országszerte szervezi és rendezi kiállításait, hogy minél többen megismerhessük kedves figuráit. Köszönet érte!
elena