Kedvencekhez
Pál utcai fiúk, kalocsai előadásban
2008. június 05.,csütörtök 16:09 |
A Kertvárosi Tagiskola Doromboló színjátszó szakköre a tegnapi napon, június 4-én, a kalocsai Ifjúsági házban adta elő Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk című darabját. A forgatókönyvet Vidovszky György, a Bárka Színház rendezője adta a színjátszóknak, a darab aktualitása, pedig, hogy éppen 100 éve írta Molnár Ferenc örökérvényű darabját.
Megosztás:
Zsúfolásig megtelt a volt Úttörőház kicsit kopottas nézőtere, hat óra előtt pár perccel, mielőtt megjelentek a narrátorok a függöny előtt, már egy pisszenést sem lehetett hallani. Amikor pedig Geszti Péter levelét elkezdte felolvasni a függöny mögött Perity Ádám (Boka), még a hideg is futkosott a hátamon.
És jöttek a narrátorok. Teljesen profin, magabiztosan, mintha nem is most először álltak volna ki a világot rengető deszkákra. És a többiek. Ott volt Nemecsek, Boka, Weisz, Kolnay, a Pásztor fivérek és a többiek. Volt grund, volt osztályterem, halálos ágy, minden, ami az eredeti műben is szerepel, minden, amit több feldolgozásban már láthattunk. Szó volt gittegyletről, einstandról, kis betűről, barátságról, becsületről, áldozatról és megbocsátásról. Lassan olyan fogalmakról, amelyek kezdenek kiveszni felgyorsult, agyonhajszolt elanyagiasodott világunkból. Sajnos! És természetesen, mint ahogy a végén a vastaps sem maradhatott el, egy-egy könnycsepp is végiggördült az arcokon.
Le a kalappal a gyerekek előtt, akik szerepeltek a darabban, a tanárok előtt, akik felkészítették őket, a segítők előtt, akik az oly ötletes és praktikus díszleteket készítették, és mindenki előtt, aki tett valamit a szerda estéért! Köszönjük!
Szereposztás: Nemecsek: Romsics Imre, Boka: Perity Ádám, Weisz: Dobos Dávid, Barabás: Kusztor Milán, Kolnay: Vörös Ádám, Richter: Farkas Bence, Csónakos: Rideg Renátó, Csele: Hargitai Bence, Geréb: Lovászi Péter, Nemecsekné: Romsics Erzsébet, Áts Feri: Havasi Péter, Nagy Pásztor: Mészáros Csaba, Kis Pásztor: Vargyas László, Berei: Török László, Szebenics: Polyák Zoltán, Wendauer: Busa Máté, Szalay: Sebők Bence, Altman: Galambos Márton, Janó: Kovács Miklós, Orvos: Gál Bernadett, Csetnekyné: Czidor Döníz, Rácz tanár úr: Horváth Bálint.
Narrátorok: Czidor Döníz, Korsós Kitty, Németh Alexandra.
Díszletet készítették: 7/a osztályos fiúk.
II. felvonás összekötő szövegeit írták: Czidor Döníz, Korsós Kitty, Németh Alexandra.
Rendezték: Csapai Lajosné, Kishegyiné Baráth Ildikó, Török Krisztina.
elena
Geszti Péter levele
Levél Nemecsek Ernőnek, cím: Nemecsek@grund.hu
Szia Ernő!
Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd bizonyos Molnár Ferenc megállította feletted az égen a mulandóság napját. Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.
Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.
Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy élt 30 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.
Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.
Na és a Csónakos& Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé&
Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk& lehet, hogy jobb is, hogy az az író háromszor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?
Haza, haza& nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és, úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról persze nem az igazi nevükön hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsátás? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!
Tisztelettel: Geszti Péter
És jöttek a narrátorok. Teljesen profin, magabiztosan, mintha nem is most először álltak volna ki a világot rengető deszkákra. És a többiek. Ott volt Nemecsek, Boka, Weisz, Kolnay, a Pásztor fivérek és a többiek. Volt grund, volt osztályterem, halálos ágy, minden, ami az eredeti műben is szerepel, minden, amit több feldolgozásban már láthattunk. Szó volt gittegyletről, einstandról, kis betűről, barátságról, becsületről, áldozatról és megbocsátásról. Lassan olyan fogalmakról, amelyek kezdenek kiveszni felgyorsult, agyonhajszolt elanyagiasodott világunkból. Sajnos! És természetesen, mint ahogy a végén a vastaps sem maradhatott el, egy-egy könnycsepp is végiggördült az arcokon.
Le a kalappal a gyerekek előtt, akik szerepeltek a darabban, a tanárok előtt, akik felkészítették őket, a segítők előtt, akik az oly ötletes és praktikus díszleteket készítették, és mindenki előtt, aki tett valamit a szerda estéért! Köszönjük!
Szereposztás: Nemecsek: Romsics Imre, Boka: Perity Ádám, Weisz: Dobos Dávid, Barabás: Kusztor Milán, Kolnay: Vörös Ádám, Richter: Farkas Bence, Csónakos: Rideg Renátó, Csele: Hargitai Bence, Geréb: Lovászi Péter, Nemecsekné: Romsics Erzsébet, Áts Feri: Havasi Péter, Nagy Pásztor: Mészáros Csaba, Kis Pásztor: Vargyas László, Berei: Török László, Szebenics: Polyák Zoltán, Wendauer: Busa Máté, Szalay: Sebők Bence, Altman: Galambos Márton, Janó: Kovács Miklós, Orvos: Gál Bernadett, Csetnekyné: Czidor Döníz, Rácz tanár úr: Horváth Bálint.
Narrátorok: Czidor Döníz, Korsós Kitty, Németh Alexandra.
Díszletet készítették: 7/a osztályos fiúk.
II. felvonás összekötő szövegeit írták: Czidor Döníz, Korsós Kitty, Németh Alexandra.
Rendezték: Csapai Lajosné, Kishegyiné Baráth Ildikó, Török Krisztina.
elena
Geszti Péter levele
Levél Nemecsek Ernőnek, cím: Nemecsek@grund.hu
Szia Ernő!
Képzeld, 100 éves lettél. Egy százéves kisfiú. Még szobrot is kaptál a múlt héten a Práter utcában, amint a fiúkkal éppen golyót gurítasz abban a legendás pillanatban, amelyben teremtőd bizonyos Molnár Ferenc megállította feletted az égen a mulandóság napját. Mondták már neked, hogy tulajdonképpen te vagy az első magyar sorozathős, hiszen először sorozatban jelentél meg egy újságban? Egy sorozathős, akinek olyan kicsi a lába nyoma, hogy üldözői se tudják felfogni ésszel. Hiába, a nagyság átka.
Te Ernő! Téged nem hívtak úgy, hogy Nemecsek úr, sem úgy, hogy Nemecsek Nemzettestvér, nem lettél sem Nemecsek Bajtárs, elvtárs polgártárs, te megúsztad a XX. századot. Igaz, ehhez korábban bele kellett halnod az életbe. Milyen fura, nem? A legendák halva születnek.
Tudsz valamit a többiekről? Képzeld, a jó Boka még 1916-ban meghalt, az úgynevezett első világháborúban. Az elsőben, amelyben már gázzal öltek a frontokon, s az utolsóban, amelyben a hadifoglyokat illett életben hagyni. Boka János cs. kir. hadnagy élt 30 évet.
Weisz, Geréb és Wendauer meg úgy tűnt el, hogy sárga csillagot kellett a kabátjukra varrni, és felrakták őket vagonokba, olyanokba, amelyeken a te korodban csak állatokat szállítottak. Soha nem tértek vissza. Ez már abban a második világháborúban történt, az első olyanban, amelyben atombomba robbant, és az utolsóban, amelyikben még maradtak túlélők. Mondják, a nagyobbik Pásztor is ott volt, amikor odaterelték Weiszéket a szerelvényhez, csak nem vörös inget hordott, hanem feketét.
Aztán ott van a Csele. Csele elment az országból Amerikába, az unokái már nem beszélnek magyarul, Clevelandben élnek, van egy kalapüzletük. Az áll a cégtáblán: Csele and Csele.
Áts Ferit börtönbe csukták, és halálra ítélték, mert nagy forradalom tört ki Pesten egy ködös októberben, és ő a jó oldalra állt, de később kiderült, hogy az a rossz oldal. Ma megint jó. De ezt már nem érhette meg. A körúton a Mária utcától nem messze volt egy mozgókép színház. Na, ott harcolt, pedig akkor már túl volt a hatvanon. Puskája is volt, csapata is volt, de nem tudta megvédeni a zászlóját, azt a tépett lukas zászlót. A Barabás lett az ügyvédje, de nem tudta kihozni a rács mögül. Nem olyan idők voltak. Akkoriban végleg elveszni látszott a grund. Tudod, amikor egy egész országot einstandolnak, bizony, az kemény.
Na és a Csónakos& Papuskám, az megúszott mindent. Melós lett a Weisz-Mannfrédban, aztán jöhettek-mehettek a kormányok, kommandók, szervezetek, gittegyletek, az csak nem keveredett bele semmibe. Megházasodott, lett nagy családja, aztán csak járt ki a Fradi meccsekre, nagyokat fütyölt, ha nyertek, ha vesztettek, megtanított minden utcakölyköt szépen káromkodni, és köpködte a szotyit, amíg volt foga megrágni. Ferencváros-Ferencváros, hééé&
Te Ernő! Most, hogy így a fiúkról beszélünk& lehet, hogy jobb is, hogy az az író háromszor megfürösztött téged abban a regényben? Talán jobb volt eszmétől lázasan a hazáért meghűlni, mint felnőni és elveszíteni benne a hitet, vagy megélni, hogy a haza elveszejt téged?
Haza, haza& nagy Há vagy kicsi? Hogy írjam, Ernő? Ha nagybetűvel írom, manapság azt mondják, magyarkodok, ha kicsivel rám fogják, hogy áruló vagyok, és akkor az én nevemet is csupa kisbetűvel írják majd valakik. A valakik sokan vannak, s valahogy mindig megtalálják egymást. Nemrég óta van egy nagy találmány. Neked nagyon tetszene. Internetnek hívják, mindenki használhatja, hogy híreket olvasson, tanuljon vagy üzenjen vele másoknak, és, úgy van az, Ernő, hogy ma divat mindent kisbetűvel írni, neveket, címeket, és az emberek annyi ostobaságot és aljasságot képesek írni egymásnak, egymásról persze nem az igazi nevükön hogy tulajdonképpen mindegy is, kisbetűvel írják a nevüket vagy nem, mert csak a név kötelez, a névtelenség semmire sem kötelez. Lehet, hogy ez egy olyan kisbetűs kor, és ez a világ csak a valakiké?
Ugye, hogy nem úgy van az, Papuskám?! Ugye, hogy a HAZA nagybetű, csupa-csupa erős, hatalmas írásjegy? És a GRUND is? És az is, hogy, hogy Szabadság, Egyenlőség, Testvériség, meg, hogy Barátság, Bátorság, Becsület, Áldozat, Megbocsátás? Ugye, mi azért így írjuk? Ugye, így? Na jól van, jól van. Te mindig meg tudsz nyugtatni ez ügyben. Látod, most is te adod a bizonyosságot, mint egy ajándékot, pedig ez a te születésnapod, rá se ránts! Tudod, halhatatlanoknál ez csak rigófütty. Boldog születésnapot, Ernő! Éljenek a Pál utcai fiúk, éljen a grund!
Tisztelettel: Geszti Péter
Megosztás:
