A katasztrófa helyzetekre kidolgozott baleseti protokoll szerint megkezdték a hermetikus védőépület ellenőrzött szellőztetését, valamint hűtővíz és áramtermelés biztosítását. Az üzemzavari pótgenerátorok rendben elindultak, és a blokkok lehűtése az üzemzavarkezelési-utasításoknak megfelelően rendben megkezdődött.
A földrengés kezdete után 55 perc elteltével 10 méteres árhullámmal szökőár érte el az atomerőmű telephelyét, aminek hatására a pótgenerátorok leálltak, mivel a hűtővíz ellátásukat a szökőár tönkretette, a telephely teljesen áramellátás nélkül maradt.
Március 12-én az 1. reaktorban, március 14-én a 3. reaktorban a hidrogén a reaktorcsarnokban berobbant. A reaktorépület a 3. és 4. blokkon a robbanások következtében megsérült.
Március 17-én megkezdték a 2. blokk és egy közeli, működő villanyvezeték összekötését, mivel a 2. blokki elektromos hálózat sérült a legkevésbé, itt lehet a villamos hálózatot a legkönnyebben helyreállítani. Az 5. és 6. reaktor állapota stabil, azonban a hosszabb távú hűtés-kimaradás okozhatott problémákat.
Március 22-én  az atomerőmű 2. és 3. reaktorblokkjából ismét szürkés füst kezdett dőlni, emiatt leállították az összes helyreállítási és hűtési munkálatot az okok tisztázásáig. Továbbra is a 3. blokk adja a legtöbb okot az aggodalomra mivel a reaktor és a pihentető medence plutónium- és uránoxidból álló kevert üzemanyagot (MOX) tartalmaz, amely jóval mérgezőbb az uránalapú fűtőanyagénál. Ez a reaktorblokk rongálódott meg a legjobban a március 11-i földrengést és szökőárat követően.

A dózisviszonyok miatt a Fukushima Daiichi atomerőmű 20 km-es körzetében élőket kitelepítették, a 30 km-es körzetben élőket elzárkózásra szólították fel, és felkészültek jód tabletta osztására is. A Fukushimai Daiichi atomerőmű telephelyének határán a sugárzási szint a korábban mért 300-1400 mikroSv/h értékekhez képest (a március 17-én mért adatok szerint) 646 mikroSv/h értékre csökkent, az atomerőmű telephelyétől 30 km-re, észak-nyugati irányba nőtt a mérhető dózisteljesítmény az egyik mérési ponton 80-ról 170 mikroSv/h-ra, egy másik helyen 26-ról 95 mikroSv/h-ra. A többi irányban nem nőtt a dózisteljesítmény, 1 és 5 mikroSv/h közötti dózisteljesítményt mértek. A hozzáférhető sugárzási adatok mindenhol csökkenő tendenciát mutatnak.
A március 17-i adatok alapján a sugárzási szintek Japán teljes területén normál, a háttérsugárzás értékeit mutatták, kivéve Miyagi, Ibaraki, Tochigi prefektúrákat ahol a normál háttérsugárzás értékének körülbelül a kétszeresét mérték. Megállapítható, hogy a sugárzási helyzet a településeken (beleértve Tokyo-t is) gyakorlatilag nem változik, bőven az egészségügyi határértékek alatt van mára. Fukushima prefektúrában az ivóvíz radioaktív anyag tartalmát vizsgálták. Meglehetősen alacsony jód (I-131-es) izotópból származó aktivitáskoncentrációt mértek, amelynek egészségügyi hatása nincs. Az eddigi eseményeket értékelve megállapítható, hogy a kibocsátott radioaktivitás a földrajzi távolság miatt Magyarországra (Európába) nem jut el. Japánban a Fukushima Daiichi telephelyén kialakult nukleáris veszélyhelyzet miatt bekövetkezett radioaktív kibocsátásnak Magyarországra nincs hatása. Sürgős kormányzati intézkedésre nem volt szükség. Figyelemre méltó még a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatójának azon véleménye, hogy a japán katasztrófa tágabb következményei megvizsgálása most még nem időszerű, arra csakis a közvetlen vészhelyzet elhárítása után lát lehetőséget.

Március 15-én Japán tárgyi eszközöket (takarók, lepedők, matracok, palackozott víz, víztartályok), illetve pénzügyi adományokat (ez utóbbiakat a Japán Vöröskereszt révén) kért az Európai Uniótól. Március 17-én újabb tárgyi eszközök beszerzését kérte (100 m2-es sátrak, műanyag kesztyűk és gumicsizmák, tartós élelmiszerek). A szűkös logisztikai kapacitások miatt Japán kérte, hogy a segítség egy csatornán, egyszerre minél közelebb a segítségnyújtás helyszínéhez érkezzen, a tárgyi eszközöket az unió önellátó módon, saját képviseletein keresztül kezelje; korlátozza a kiküldendő koordinációs és segélyezéssel foglalkozó személyzet számát, valamint azok kiküldésére csak egy uniós csapat telepítését követően kerüljön sor. Kérték a külföldi segélyek összehangolását, a Vöröskereszt és Vörös félhold szervezetek együttműködését. Az egyes tagállami felajánlások bilaterális úton érkeztek. (Észtország 200.000 euró humanitárius segélyt folyósított Japánnak.) 20 EU- tagállam ajánlott fel in-kind jellegű, illetve különböző szakértői (pl. kutató-mentő) segítséget, ezek egyelőre várakozó állásponton vannak, a valós igények és a logisztikai lehetőségek felméréséig. A japán kormány által összeállított igénylistának megfelelően, a magyar Külügyminisztérium tízmillió forint értékű, vízből és tartós élelmiszerből álló gyorssegélyt küldött Japánnak.

Március 15-re az illetékes Uniós Biztos sürgősséggel összehívta az EU tagállamok nukleáris energiáért felelős minisztériumainak, a nukleáris biztonságért felelős szabályozó hatóságainak rendkívüli ülését, ahol több célkitűzést fogalmaztak meg:
- széles körű konzultáció lefolytatása más nemzetközi szereplők bevonásával, mint pl. a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség. Maria van der Hoeven asszonyt (NL) választották a Nemzetközi Energia Ügynökség ügyvezető igazgatójának 2011. szeptember 1-től, addig azonban Nobou Tanaka úr (JAP) tölti be a tisztséget.
- az európai atomerőművek biztonsági terhelési tesztjeinek elvégzése, lehetséges közös kritériumrendszer alapján. (A paksi atomerőművet is alávetik az önkéntes biztonsági és krízis tesztnek. Az atomerőmű névleges teljesítménye a teljesítménynövelés befejezésének köszönhetően 2000 MW. Ezzel a magyarországi villamos-energia több mint 40%-át adja. A paksi atomerőmű biztonsága minden vonatkozásban megfelel a Nyugat-Európai Nukleáris Hatóságok Szövetségének (WENRA) részletes ellenőrző vizsgálata szerint az Európai Unióban működő, hasonló korú atomerőművek biztonságának.)
- A humanitárius segítségnyújtásért és polgári válságkezelésért felelős biztos az uniós tagállamok külügyminisztereihez írott március 15-i levelében szintén az összehangolt, koncentrált fellépésre, az Európai Bizottság illetékes főigazgatósága (ECHO) által működtetett polgári védelmi információs mechanizmus (ECHO-MIC) keretében történő egyeztetésre hívta fel a figyelmet.
- Az Európai Bizottság a humanitárius segélyezésért és polgári védelemért felelős főigazgatóságon belül működő ún. Monitoring and Information Centre – MIC – révén felvette a kapcsolatot Japán brüsszeli nagykövetségével és felajánlotta a polgári védelmi segítségnyújtást. Japán kérte a kutató-mentő csapatok készenlétbe történő helyezését.

A március 14-i Környezetvédelmi Tanács és a március 15-i ECOFIN (reggeli) is már foglalkozott a témával. Az utóbbi elsősorban a katasztrófa európai gazdaságra gyakorolt hatásait (euro-kötvények japán befektetők általi felvásárlása) elemezte. A MAGYAR EU-ELNÖKSÉG haladéktalanul, március 16-ára összehívta a Nukleáris kérdések tanácsi munkacsoport rendkívüli ülését. Az ülés célja a japán földrengés és szökőár következtében előállt nukleáris veszélyhelyzet kezelésének megvitatása és a március 21-i rendkívüli Energia Tanács ülésének előkészítése volt. Ehhez a magyar elnökség kérésére az Európai Bizottság két non-papert készített, egyrészt a japán helyzet, másrészt az energiapiacok helyzetéről. A COREPER II március 17-i ülésén a felszólaló tagállamok egyetértettek abban, hogy az EIT következtetésekben megfogalmazott legfontosabb üzenet a szolidaritás és az együttérzés kifejezése kell, hogy legyen, és pozitív üzenetet tartalmazzon a japán gazdaság tekintetében (gazdasági beavatkozásra nincs szükség). A Japánban kialakult helyzetet a humanitárius ügyekkel foglalkozó, (HU által elnökölt) tanácsi munkacsoport (COHAFA) március 21-i ülésén tekintette át és a helyzet függvényében folyamatosan napirendjén tartja. A RANET egyezmény (Response Assistance Network) keretében Magyarország kész hét helyszíni monitorozó csoport küldésére tett javaslatot a katasztrófa sújtotta térségbe (sugárzásmérés, orvosi és lakosságvédelmi tanácsadás). A március 21-i (délelőtt) rendkívüli Energia Tanácsülésen folytatott eszmecsere alapján az elnökség az alábbiakat állapította meg:
- Első és legfontosabb feladatunk, hogy ezeknek az országoknak humanitárius és technikai segítséget nyújtsunk, biztosítva őket a szolidaritásunkról.
- A kommunikáció során nem szabad elhallgatni a tényeket, de nem szabad pánikot kelteni.
- Nem szabad azonban elbíznunk magunkat: szoros figyelemmel kell kísérnünk e piacok helyzetét és azoknak az EU-ra gyakorolt hatásait, beleértve az árak változásait is.
- Bár minden nukleáris létesítmény más sajátosságokkal rendelkezik, tudomásul vesszük azokat a lehetséges kritériumokat, amelyek ennek az értékelésnek az alapját képezhetik (szeizmikus kockázatok, áradás-szökőár kockázatok, tartalékrendszerek, vészhelyzeti eljárások).

A március 21-i (délután) Általános Ügyek Tanácsán a magyar diplomácia mély együttérzését fejezte ki a japán katasztrófa kapcsán. Utaltak rá, hogy a japán hatóságokkal már a kezdetektől fogva kapcsolatban voltak, de Japán részről csak március 15-én jelezték az EU-nak, hogy pontosan milyen segítségre lenne szükségük, melyet koordinált egy csatornás rendszerben kívánnak fogadni. A segítség el is indult, azonban Japánnak nincs tapasztalata fogadó államként, így a segítség becsatornázása a helyszínen nehézségekbe ütközik. Hozzátették, hogy a 2010-es döntés az EU katasztrófa-reagálás megerősítéséről időszerű volt és folyamatban van. A japán katasztrófa következményeivel összefüggésben ezek után a március 24-25-ei Európai Tanácson egyetértés született a következőkről.
Az eseményekből maradéktalanul le kell vonni a tanulságokat, és valamennyi szükséges információt nyilvánosságra kell hozni. Az Európai Tanács 2011 végéig, a Bizottság jelentése alapján értékeli az első eredményeket. A világra és az Európai Unióra gyakorolt hatásokat – mindenekelőtt a G20 csoport keretében – szorosan figyelemmel kell kísérni.
A hazánk által elnökölt Unió tehát két hét alatt megtette az összes szükséges lépést. Gyorsan és hozzáértően.


Brüsszel, 2011-04-14

Bagó Zoltán
európai parlamenti képviselő
a Japánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagja
s.k.