A meteorraj több ezer évvel ezelőtt jött létre, a Perseidák első megfigyelése Kr.u. 36-ban történt Kínában. A 8-11. században rendszeresen, később szórványosan említik, majd 1835-ben Adolphe Quételet a hivatásos nyugati tudomány számára is felfedezte a rajt, amely 1839-ben óránként 160 meteoros maximumot produkált – írja az egyesület.

A népnyelvben csillaghullásnak nevezett jelenség során természetesen nem a csillagok „esnek le az égről”, hanem a Föld légkörébe csapódó meteorok fénylenek fel – mondta el az FN.hu-nak Tóth Zoltán csillagász-meteorológus, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa. Az apró, leggyakrabban porszem méretű meteorok korábban szétrobbant üstökösök maradványai.
Gyorsabbak, mint egy rakéta
Természetes, hogy nem egyenletesen oszlanak el, hanem az ellipszis vonalán egyes helyeken nagy sűrűségű meteorrajok mozognak együtt, míg máshol szinte semmit nem tapasztalni. Méretük porszemnyi, nagyon ritka, amelyiknek átmérőjét már méterben lehet mérni, és bár elvétve, de előfordulhatnak kilométeres darabok is.
Percenként láthatjuk őket
A „potyogó” meteorok legnagyobb többsége elporlad a légkörben, a talajra már csak némi por jut el. Nem kell azonban a Perseidákra várni ahhoz, hogy megfigyelhessük a légkörben felizzó meteorokat: az év során átlag egypercenként „hullik le egy csillag” a világ valamely pontján. Ezek az úgynevezett sporadikus meteorok, amelyek nem rajokban, hanem egyedül vagy ritka halmazokban róják a világűrt – fogalmaz Tóth Zoltán. A csillagász azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy bár a meteorraj biztosan szerda és péntek között lesz látható, azt nem lehet pontosan előre jelezni, hogy mikor produkálja a maximumát, azaz a leglátványosabb jelenségeket. Az észlelést ezenkívül nagyban rontja a városi fényszennyezés, a telihold világa, vagy a felhős ég is.

fn.hu