A Csendes-óceán északnyugati részén, az Ojasio áramlat a Sarkkörtől indulva, Szibéria és a Kamcsatka-félsziget mentén halad lefelé. A japán Hokkaido szélességi foka körül, kelet felé fordul, és összeolvad a melegebb, Kurosio áramlattal, mely délről érkezik. Az új felvétel azt illusztrálja, ahogy a két áramlat konvergenciája befolyásolja a fitoplanktonokat, a mikroszkopikus növényszerű élőlényeket, melyek a tengeri táplálkozási hálózat alapját képezik – magyarázzák a kutatók.

Amikor a két áramlat különböző hőmérsékletei és sűrűségei – a hideg, sarkköri víz sósabb és sűrűbb, mint a szubtrópusi – összeütköznek, örvényeket hoznak létre. A felszíni vizekben növekvő fitoplanktonok ezen örvények határa mentén koncentrálódnak, a víz mozgását köveik. A Hokkaido délkeleti vizeiben látható színörvények – bal felső rész – azt mutatják, ahol a különböző fitoplankton-fajok klorofill és egyéb pigmentek segítségével befogják a napfényt és táplálékot állítanak elő. Hokkaido mellett a világoskék szín talán felkavarodott üledék, nem pedig fitoplankton.

A tavaszi virágzás során, a tápanyag igen bőséges a felszíni vizekben. A víz télen „nyugvó” állapotban van, amikor a fényszint túl alacsony – és a viharok túl gyakoriak – ahhoz, hogy elősegítsék a fitoplanktonok növekedését. Ám, ahogy a fitoplanktonok elhasználták a rendelkezésre álló tápanyagokat, a virágzás mértéke fokozatosan csökken. A jelen állapotban, az összefutási zónában lévő örvények megnövelhetik a tápanyagok mennyiségét a felszínen, mivel nemcsak a felszíni vizet keringetik, hanem feláramlást is előidéznek.

A feláramlás tápanyagban gazdag vizet hozhat fel az óceán mélyéről, és kisebb virágzások bekövetkezését teheti lehetővé a növekedési időszak későbbi szakaszán. A felvételt a Moderate Resolution Imaging Spectroradiometer (MODIS) készülék kapta lencsevégre, a NASA Aqua műholdján május 21-én.

Forrás: hirado.hu/Livescience