Augusztus 17-én lesz 25 éve, hogy 1982-ben a Royal Philips Electronics legyártotta a világ első kompaktlemezét a Philips Langenhagenben lévő gyárában, Hannover közelében, Németországban, megalapozva ezzel az analógról a digitális zenei technológiákra való átállást. A CD elsősorban kiemelkedő hangminőségének és karcállóságának köszönhetően lett sikeres, vagyis annak, hogy nem sercegett, mint a bakelit, és jól bírta a hordozást.

Az a gyár, ahol az első CD-lemez készült, a Polygram zenekiadóhoz tartozott, amelyet akkoriban a Philips birtokolt, és elsőként az ABBA "The Visitors" című albuma került kompaktlemezre. A premierre azonban elsősorban komolyzenével készült a gyár, így az elsőként legyártott 150 címből álló szortiment főleg klasszikusokból állt. Az első kompaktlemezeket és CD-lejátszókat - beleértve a Philips által készített CD100-ast - Japánban mutatták be 1982 novemberében, amit az amerikai és európai bevezetés 1983 márciusában követett.

Beethoven miatt lett 74 perces

A Philips és a Sony 1979-ben meg a közös munkát a CD-lemezen, amelynek során, ahogy ez lenni szokott, egy sor fontos kérdésben kellett megállapodniuk. Az egyik ilyen a lemezek méretére vonatkozott: az eredeti cél az volt, hogy egy órányi hanganyag ráférjen a korongokra, amihez elegendő lett volna a 115 milliméteres átmérő. Végül mindkét fél a kapacitás 74 percre való bővítése mellett döntött, mégpedig azért, hogy Beethoven 9. szimfóniáját ki lehessen adni egy lemezen - így a CD-lemez 12 centiméteres lett (amire ma már 80 percnyi hanganyag is ráfér). A két cég 1980 júnusában fektette le a szabványokat az úgynevezett "Vörös könyvben", amely mind a CD, mind a CD-ROM specifikációit tartalmazta. A siker egyik kulcsa éppen a közös, nyitott fejlesztésben rejlett, amellyel a gyártók el tudták kerülni, hogy rivális formátumokat dobjanak piacra, felesleges versengést gerjesztve. Igaz, ez a fajta együttműködés akkoriban még idegen volt a Philips számára is, bár, mint kiderült, nagyon kifizetődő - derül ki Piet Kramer visszaemlékezéséből. "Az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején soha sem gondoltuk volna, hogy egy nap a számítógép és a szórakoztató elektronikai ipar egyaránt a digitális CD-t választja a számítógépes programok és filmek egyre növekvő mennyiségű adatának tárolására" - nyilatkozta a fejlesztésről a Philips optikai csoportjának egykori tagja.

Hogyan működik?

Az 1,2 milliméter vastag kompaktlemez szinte teljes egészében műanyagból, egészen pontosan polikarbonátból készül, amelyre egy fényvisszaverő alumínium- vagy arany réteget visznek fel, és karcvédő lakkbevonattal is ellátják. A lemezen az információkat a polikarbonát-rétegbe égetett, átlagosan 100 nanométer (a milliméter tízezred része) mély gödröcskék tárolják, amelyek spirális alakban helyezkednek el rajta. Az olvasó lézersugara a polikarbonát-réteg mélyén fut végig a trackek mentén, és a gödrökből, illetve a gödrök közötti területről visszaverődő fény intenzitásának különbségéből olvassa ki az adatokat. A lemez azért bírja jól a koszolódást vagy a sérüléseket, mert az adatokat hordozó gödröcskék közelebb vannak a korong címkés feléhez, mint az írotthoz, ezért az alsó felét érő szennyeződések vagy karcok rendszerint kívül esnek a lézer fókusztávolságán. A lemezt ezért úgy könnyebb tönkretenni, ha a felső oldalát (és a fényvisszaverő fémréteget) sérti meg az ember.

Forrás: index