Az első körben viszonylag alacsony százalékokat (49-50) értek el az énekesek, de ennek csak egy oka volt: ezúttal a zsűri nem osztogatta ki a heteseket, így sokaknak hiányzott az onnan összeszedhető 28 százalék.

Peter Srámek ezúttal sem lépett ki a komfortzónából, de ez érthető: miért pont a döntőben kockáztatna, ha a nosztalgiára építő óvatosság eddig mindig bejött? Most Michel Teló Ai Se Eu Te Pego című – itthon Szívós szemű Mártaként ismert – slágerével lépett fel, ezzel ment is tovább. Négyük közül Fehérvári Alfréd érte el a legalacsonyabb százalékot, így ő búcsúzott.

A műsor második szakaszában Peter 53 százalékot ért el, és majdnem elég is volt neki, de az itt-ott hamis Czibi az utolsó pillanatban kanyarodott 54 százalékra, így ő ment a mindent eldöntő párbajra. Srámek tehát hiába volt nagymamák és nagyapók egyértelmű kedvence a hatvanas-hetvenes évek örökzöldjeivel, a versenyt nem tudta megnyerni – de nyilván nem fog eltűnni, mert láthatóan igény van a táncdalfesztiválok korából származó dalok felmelegítésére.

Tehát a zsűri nagy kedvence, Czibi Norbi és az egyszer már kiesett, de vigaszágon visszajutó Várhegyi Lucas Palmira került a mindent eldöntő párbajba.

A show vége felé Palmira egy Máté Péter-dallal jött, a Hazám című nótát énekelte, hozta a szokásos színvonalat, 52 százalékot ért el. Riválisa viszont bízhatott a magyar nők rokonszenvében, egyedüli, talpon maradt férfiként.

Czibinek 52 százalékot sikerült összeszednie egy szintén érzelgős dallal, a fal nem is ment fel, de holtversenyre elég volt. Célfotó döntött tehát, ezredeken múlott: végül Palmira lett a befutó. A zsűri felállva ünnepelt, Mira pedig viszonylag nyugodtan állt kinn a porondon. Mivel a Rising Star nézettsége egyre jobb lett, az utóbbi hetekben már meg is nyerte a heti nézettség versenyt a teljes lakosságban, valószínűleg ősszel újfent előkapja majd a TV2.


Forrás: Origo
Fotó: TV2