A szakember szerint alapvetően az évszak adta változásokra kell felkészülni. A hőmérséklet-csökkenés, a látási viszonyok megromlása, a hideg, csúszós utak külön-külön és együtt is veszélyesek tudnak lenni. Az őszi-téli időjárás beálltával nagy hangsúlyt kap a téli gumi fontossága és a kocsi téli üzemmódra való felkészítése, és sokszor halljuk azt, hogy az útviszonyoknak megfelelően vezessünk. Mindez rendben is van, de mégis hogyan kell vezetni az útviszonyoknak megfelelően úgy, hogy ép bőrrel ússzuk meg? Hogyan vezessünk hóban, és hány fokig hatásos a sószórás? Az MNO Kőrös András vezetőinstruktorral, a Groupama Garancia Vezetéstechnikai Centrum munkatársával beszélgetett.

„Elsősorban az évszakváltásra, és az abból adódó körülmények változására kell felkészülni az autósoknak. Az első a hőmérséklet-változás. Hideg van, rétegesen öltözködünk, a többnyire utcán tárolt hideg autó könnyebben párásodik, és sokan nem várják meg, hogy a belső légfúvók „letolják” a párát, és nekiállnak törölgetni. Ezzel nem is lenne baj, de pár perc múlva a letörölt, megszáradt üvegfelületek belül csíkosak maradnak, ami nehezíti a látást.
A lehűléskor – 0-5 Celsius-fok között – szembesülhetünk azzal is, hogy a régi, kopott, vagy a nyári gumiabroncsok hatásfoka csökken, könnyebben csúszik meg az autó, és a fékút is megnő. A jeges, havas, latyakos útviszonyok pedig csak rontanak a helyzeten. Nem árt azzal is tisztában lenni, hogy az utakon használatos só –7 fokig olvasztja a jeget, alatta már nem hatásos. Nagyon sok múlik a sebesség helyes megválasztásán. A nedvesség hatására a tapadás csökken, és amíg normál esetben egy kanyart ötvennel be tudtunk venni, ott már a harmincas tempó is sok lehet, és hamar megtörténhet a baj” – mondta a szakember, aki egy másik alapvető emberi tulajdonságon nyugvó hibára is felhívta a figyelmet.

„Sokan megszokásból közlekednek, és nem veszik figyelembe azt, hogy a megromlott látási és útviszonyok (sötétedés, vizes, havas úttest) miatt nem tudnak olyan tempóban haladni, mint előtte. Ennek ellenére próbálják tartani a megszokott tempót, hogy ne késsenek el, ami stresszhelyzetet okoz, amiből adódik a kapkodás, a meggondolatlan manőverek és a baleset.”

A megoldás a szakember szerint az autó sebességének helyes megválasztása, és – a forgalmat nem veszélyeztetve, egyenes útszakaszon – érdemes fékpróbát végezni, amivel balesetmentesen tapasztalhatjuk meg az autónk viszonyát az aktuális körülményekhez. A kocsi fékpróbára adott reakciója sokat segíthet a helyes sebesség megválasztásában, és könnyebben tudunk alkalmazkodni az aktuális útviszonyokhoz is.

„A megcsúszás egyik leggyakoribb esete, amikor a kocsi eleje mozdul el váratlan irányba. Ez gázelvétellel és motorfékes lassítás közbeni óvatos kormányzással korrigálható. Nehezebb dolgunk van akkor, amikor az autónk hátsó része farol ki a menettartásból. Ebben az esetben nehezebb dolgunk van, mivel nincs vizuális támaszunk, és nem látjuk, hogy merre csúszunk ki. Ilyenkor a csúszás irányába való kormányzás az, ami megmenthet az árokba csúszástól, azaz arra kell tekerni a kormányt, amerre a kocsink hátulja kimozdult. Fontos megjegyezni, hogy mindez a kisebb méretű megcsúszáskor működik. Létezik olyan felület, amikor nincs az a téli gumi vagy az az ABS, ami megfogja az autót.” A szakértő hozzáteszi: az, hogy hazánkban viszonylag rövid ideig havasak az utak, egyszerre jó és rossz. Jó, mert értelemszerűen jobban járhatók az utak, viszont egyben rossz is, mert a hóban vezetést értelemszerűen csakis havas utakon lehet igazán elsajátítani.

Amikor elvakít a szembejövő fénye

Sokan nem tudják, de alaphelyzetben, nappali fényben normál körülmények között a reakcióidő egy másodperc, ez éjszakai vezetés során alapból másfélre nyúlik. Ha valaki rosszul beállított tompított fényszóróval, vagy felkapcsolva hagyott reflektorral világít bele a szembejövő autós szemébe, az két-három másodpercre is elvakíthatja a sofőrt. Ez egy átlag 90 km/órás sebességnél 50-75 vakon megtett métert jelent. A szakember szerint a vakítással szemben lehet védekezni. „Ha a szembejövő menetfénye vakít, akkor az úttest menetirány szerinti jobb szélét nézve tudjuk biztonságosan az úton tartani a kocsit, és közben lassítani is érdemes, hogy több esélyünk legyen egy váratlan dologra reagálni. Sokan a ködlámpát sem használják megfelelően. A ködlámpa ködben mindössze 5-10 métert világít be, hiszen ez a fajta világítást úgy találták ki, hogy az a talaj mentén, a köd alá világítson. Ilyen rövid belátható útszakasz esetén csak 20-25 km/h sebességgel mehetnénk biztonságosan, tehát ha ennél gyorsabb sebességnél használjuk, akkor nincs értelme a felkapcsolt ködlámpának.”

Hogyan kerülhető el a baleset?

A balesetek egy része – a legnagyobb része – a sebesség helytelen megválasztásából, elsőbbség meg nem adásából és kanyarodási szabályok be nem tartásából fakad. A váratlan helyzetekre nehezen lehet felkészülni, de a szakember szerint a balesetek nagy része elkerülhető is lehet. „Ha azt látjuk, hogy a szembejövő autós nem tudja biztonsággal befejezni az előzést, érdemes azonnal lassítani, és így teret engedni neki a manőver befejezésére, és időt adni neki arra, hogy biztonsággal visszatérhessen a saját sávjába. Ha bennünket előznek, akkor is érdemes ilyen helyzetben a fékre lépni, és ezzel kerülhető el a hármas karambol. Ha már elkerülhetetlennek látszik az ütközés, érdemes menetirány szerint jobbra kitérni, a tapasztalat szerint ugyanis az előző fél is ilyenkor reflexszerűen a saját sávjába próbál visszakanyarodni. Ha látja kitérési szándékunkat, akkor kisebb eséllyel esik pánikba, és rántja ránk a kormányt.

Összességében elmondható, hogy ha felkészülünk a téli időjárás adta nehézségekre, visszaveszünk a tempóból, elég időt hagyunk az indulásra (átlagosan 30 perc, jégkaparás, autó bemelegítése stb.) és nem sodorjuk magunkat kapkodásba, nagyobb eséllyel kerüljük el a balesetet a közutakon.


MNO
Fotó: MNO/Komka Péter