Igen, aki népszerűségre vágyik – kezdi a kérdésemre, hogy népszerű embernek tartja-e magát – az nem biztos, hogy az lesz – adja vissza a fölvetett gondolatot. Igaz, én már a valóság-showban erre vágytam, vagy legalább is hasonlót akartam. Nem véletlen, hogy van egy műsorkészítő cégem, és gyerekkori barátommal gyártunk műsorokat. Mindig, kiskorom óta ötletember vagyok, azaz kitalálok dolgokat, s most azt eladjuk. Őszintén megvallva, egyetlen fegyverem van: kreatív ember vagyok, s szerencsémre el is tudom adni a beszélőkém segítségével, amit akarok. Most mondja meg – néz rám - ez nem rossz kombináció az életben, ugye?.

A zsongó Művész Kávézó telis-tele helyiségében közelebb rakom a riportermagnót, miközben bíztatom, hogy nyugodtan egyen, mert soká lesz fél három, a próba vége, mert ebben a pillanatban még kintről behallatszik a Jezsuita templom déli harangszavának pár utolsó kondítása.




Amennyit ettem, most elég – mondja partnerem, s belekezd életútjába.

Tudja, egyszerű srác vagyok én, szeretek kártyázni, ami nagyapámtól örökölt szenvedély, szeretem a videó játékokat, és ha hiszi, ha nem szeretek énekelni is, az is nagyapámtól maradt rám, aki zenész ember volt. Mozogni, meg muszáj, ezért hát bokszolok és focizok. Persze a póker nagy szenvedély – toldja meg a sort egy ismételt aláhúzással. Családom? A „régi otthonomból hozott” anyukám, ugyanis apukám 45 évesen akkor halt meg, amikor én beköltöztem a valóság-showba. Van egy bátyám, aki 31 éves és hasonló karakter, mint én, az öcsém 22 éves, ám ő nem exhibicionista, csöndes és zárkózott, a húgom 16 éves lesz. Azt meg végképpen nem tudom, hogy az ambícióimat honnan hoztam. Azt tudom; gyermekkoromban minden akartam lenni, ami magamutogatással kapcsolatos, viszont a színház ennél komolyabb dolog. Türelmet, nagy fegyelmet és kimondom, alázatot jelent. Az, hogy főszerepet játszom, azon magam is meglepődtem, bár filmekben már eddig is játszottam. Most higgyék el a nézők, én is élvezkedem, igaz minden időmet kitölti a színházi próba és most egy kicsit fáradt vagyok, mert tegnap a tévé kettőben még forgattam. Arról ne is szóljak, hogy este letört a fogamról egy darab és a mai reggelt fogorvosnál kezdtem. Arra a kérdésére meg abszolút nem tudok válaszolni, hogy mire kell még figyelnem, s mit kellene még tennem. Úgy vélem, sikerült elkapnom a darab fonalát, s a rendező, Dobos Judit utasításait betartom, ahogy illik és kell, aki partnerem is a színpadon. Egyébként Tamao figurája közel áll a habitusomhoz, s azért is válogattak be a stábba. Úgy vélem így könnyebb is eljátszanom a szerepet, s fölnőni a rangos színésztársakhoz. Gondolom, a film is besegített, ahol már játszottam hasonló szerepkört, és adott némi gyakorlatot. Ez a Tamao majdnem olyan, amilyen én vagyok, s így könnyebb. Persze – neveti el magát – Hamlettel nem tudom, miként birkóznék meg. Ez azért könnyebb - teszi hozzá rutinos kacsintással. Ezzel ugye ki is mondtam, hogy nem vagyok színész, de azt mondom; viselem a jegyeket. Szóval, hoztam magammal ambíciót, és egészséges exhibicionizmust, amit most ki kell próbálni. Persze, mondok valamit: Magyarországon nem elég teljesíteni, Magyarországon a lobbi hatása, hogy valakiből mi lesz, sokat foglalkoztatott színész, vagy éhenkórász. Zárt kör ez, ahova elég nehéz bekerülni és nézze meg sokan állnak a sorban, s hol a sor vége, ki tudja? Együtt sem látjuk! Ismeretes, kilenc éve kerültem ki a valóság-showból, s van olyan szakasza az életemnek, hogy éjjel-nappal dolgoztam. Most már mindig azt a feladatot végzem, amit rám bíznak, és szívvel vállalhatom. Az igazság, hogy a pénzvilág nem tűri az olyan alkatú embereket, mint én, aki kimondja az igazságot, pláne nem, ha föllépek másokat ért igazságtalanság ellen.

Már másodszor szólítják a színpadra.
A közeljövő, jó kérdés. Azt soha nem tudom, hogy mi jön holnap, s manapság mindenki így van ezzel. Egyelőre legfontosabb, hogy Kalocsán sikerre vigyük a darabot közösen a többiekkel, s majd utána az országban is, és bízom benne, hogy szombat, azaz holnap este a publikum jól fog szórakozni. Nekem meg marad a sport, a kártya, meg ha lesz időm, kialszom magam, amúgy isten igazából.

Benke Ferenc