— Immáron nagyon régen voltam Kalocsán, mondhatom hosszabb ideje, ám boldog vagyok, hogy ismét itt lehetek – kezdte a vastapsos sikert aratott énekes nyilatkozatát. Higgye el a velem egykorú és most itt a sportcsarnokban megjelent Kalocsa közönsége, hogy örömmel vagyok itt, s azért is állítottam össze egy hosszabb blokkot, hogy megtiszteljem azt a közönségeget, akik engem az érsekkerti színpadon többször is láthattak, s azóta is együtt haladtunk a korban. Nekem Kalocsa sokat jelent, hiszen az érsekkerti fellépéseken túl sok-sok barátság köt ehhez a városhoz közvetlenül és közvetetten. Egykor az alakulatnál, azon túl, a kimenők idején kijártunk a vendéglőkbe, volt egy zenekarom, inkább zenekarunk, ahol az énekes én voltam. Csodás barátság tart ma is össze azokkal a kiváló zenészekkel, akikkel akkor itt szerepeltünk. Higgyék el, valóban, amit a színpadon mondtam, igen szép lányok voltak itt Kalocsán, és kellemes emlékeim vannak. Más megközelítéssel, nemcsak a kalocsai paprikára, a kalocsai népművészetre emlékezem szívesen, hanem az emberekre is. Arról nem is szólva, hogy most az előbb idejött hozzám egykori századparancsnokom Kladek Attila, aki akkor százados volt. Nagy öröm volt számomra őszintén mondom, mert igen szerettük őt, mondhatom az egész század, mert tiszteletreméltó ember volt, jó ember volt, és saját fiaiként kezelte katonáit. Ritka jó parancsnok volt abban az időben.



Amíg néhány vásárlójának az új cédéjének borítójára dedikál a beszélgetés megszakad. És a vásárlók jönnek, természetesen a volt századparancsnok emlékül kapja a dedikált példányt.
— Tudja éppen tíz nappal ezelőtt töltöttem be a 65 évet, vagyis 10 nappal vagyok öregebb – neveti el magát, amikor ismét szóhoz jut. Így hát a saját korosztályomhoz jöttem, és mint említettem a színpadon is öt gyermekem van és immáron nyolc unoka szaladgál körülöttünk, s bízom benne, hogy a 28 éves unkám miután nemrégen megnősült, rövidesen a dédunoka is megérkezik. Szeretem a nagycsaládot. A többi kérdésére azt tudom mondani, hogy heti átlagban 2-2 fellépésem van és mellette magán tanítványokkal foglalkozom. Hiszem, hogy hatékonyan, és nem sokára fantasztikus tehetségű fiatalok veszik át tőlem a stafétabotot.



A kis asztal előtt elfogy a sor. A fiatalos abszolút ápolt, az öregség jegyei nélküli Poór Péterrel remélhetőleg a vele egykorú közönség még találkozik, és fölhangzik a jól ismert dall: „Nem az a fontos, az ember hány éves, / Csak a szíve legyen fiatal.”

Benke Ferenc