A focipályák másfél órás anyázó világa türemkedett be a sétáló, beszélgetős, hétköznapi életbe. Ám ki gondolta volna, hogy a béka szintje alatti mélység úgy türemkedik ki a hétköznapokban, hogy belerondít a természet mélységesen szép, gyönyörködtető és nyugtató világába is — a közterületek virágözönébe.

A minap az uszódi polgármester, Bedi Gyula említi, hogy a község buszmegállója mögötti árnyas parkban, egyik reggelre az összes virág lekókadt. Az üde zöld és színes begónia, a pistike élénkpirosa megadta magát az enyészetnek, miközben a község minden közterületén a megszokott élénk vidámságával pompázik a szakemberrel jól megtervezett virágözön. Az ok: rossz az, aki rosszra gondol. Van, ki arra fogad a községben, hogy a politikai ellenfelek rosszindulatú munkája, mert a napokban látogatja a virágos községek versenyének zsűrije a Duna-menti településeket – hadd lássák! Mások, a szemben lévő kocsmázókra gyanakodnak, mondván levizelték a tetemes virágfelületet. A szakkertész szerint vegyszeres permetezés történt. A rendőrség vizsgál.

Mi, a közvélemény, állunk, mint az a bizonyos Bálám szamara egykoron. Ugyan kinek árt, és használ a rongálás, a közösség lelki egyensúlyának bomlasztása a flóra és fauna tönkretételével? Kinek? Célt érni nemes eszközökkel is lehet, mi több, hosszú távon csak azzal!

B.F.