Az előadott költemények - Nagy Gáspár: Október végi tiszta hangok, Szabó L. Dezső: Október 23., Jobbágy Károly: Mondják a Himnuszt énekelték és Mécs László: Emberek vagyunk – jól érzékeltették az ’56-os forradalmi események hangulatát.

Ünnepi beszédében, Kiss István önkormányzati képviselő, végig követte az eseményeket, a forradalom kitörésének pillanatától, annak bukásáig. Beszélt a II. Világháború utáni politikai változásokról, a szocialista kormány megalakulásáról és az 1948-1953 közötti sztálinista terrorról, az országban kiépülő rendőrállamról. Ehhez járult még Sztálin és Rákosi Mátyás személyi kultusza, az erőltetett kolhozosítás és a növekvő szegénység, a reform kommunista hírében álló Nagy Imre miniszterelnök leváltása. Beszélt a budapesti diákok békés tüntetéséből, 1956. október 23-án kirobbanó fegyveres felkelésről és szabadságharcról, a pesti ifjak hősies helytállásáról, az azt követő szovjet agresszióról és a Kádár János vezette megtorlásról. A levert szabadságharc után közel negyedmillió magyar hagyta el hazánkat, az ő sorsuk intő példa lehet a mai emberek számára.



Az emlékező beszéd után az önkormányzat képviseletében a Dusnoki Csaba polgármester és Botykai János jegyző helyezett el koszorút a múzeum kertjében lévő kopjafánál, majd a társadalmi és politikai szervezetek képviselői rótták le kegyeletüket az emlékműnél. Az ünnepi megemlékezés a Szózat hangjaival zárult.



-bb-