A kamarazenekar már nem ismeretlen a dunapatajiak előtt, hiszen harmadszor lépett fel a közönség előtt Naftz Katalin (fuvola), Nagy Gabriella és Romcsekné Spekner Dalma (zongora), Szilvásiné Kertai Éva (ének) és az együttes vezetője Vettermann Péter (zongora).

Mint az Keresztélyi László, a kuratórium elnöke bevezető szövegében is elhangzott, az együttes arra hivatott, hogy mind szélesebb körben ismertesse meg az emberekkel a néha méltatlanul mellőzött komoly zenét. Olyan részleteket tudhattunk meg, mint például: a francia zene szinte mindig ellenséget képviselt a zenetörténelemben, a francia szerzők művei csak a II. világháborút követő években váltak ismertté, Debussy például szándékosan komponált több művében Wagner ellen. Manapság viszont az egyesült Európában a különböző kultúrákat meg kell ismernünk, miáltal a saját ismeretanyagunkat is gazdagítjuk.

Műsoron olyan szerzők művei szerepeltek, mint Herbert Baumann, aki körülbelül ötszáz színpadi mű, és mintegy negyven tv-sorozat zenéjét szerezte, Claude Debussy, aki a francia zene mindmáig legnagyobb költője, s aki nem törekszik egy-egy dallam végigvezetésére. Mozaikszerűen, hangszínfoltokból építkezik műveiben. De hallhattuk Maurice Raveltől öt görög népdalt és egyik zongorára írt szonátáját, és Francis Poulenc, aki a Hatok csoportjának volt tagja. Olivier Messiaen mellett a XX. század második felében egyedül ő örvendett vitathatatlan nemzetközi elismerésnek a francia komponisták közül.

Mire a koncert véget ért, az első idei leheletnyi hó vékony, csillogó hártyát vont autóinkra, s hazafelé az imént hallott Arabesqe dallamai még fülünkben csengtek vissza. Tartalmas, szép estet köszönhetünk mind az előadóknak, mind a szervezőnek, Schill Tamás múzeum vezetőnek. Köszönjük!

Lovass-Nagy Anna