Az elsősök vidáman énekelve jöttek tanító nénijük vezetésével, a segítő édesanyák pedig már jó befűtöttek a tavalyi évben felújított két kemencébe, melynek felújításában Schill Tamás múzeumvezető nagy segítségére volt Kovács László fazekasmester, aki sajnos erre az alkalomra elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni. A kemencékben már sültek a kenyérlángosok, a tizenhat kis elsős pedig csillogó szemekkel csüngtek tanítójuk szaván, aki Kányádi Sándor: A mindennapi kenyér történetét olvasta fel. A történet elhangzása után megbeszélték, hogy mi is történt a mesében, amely egy kisfiúról szólt, aki nagyon szerette a kenyeret, de ha jóllakott, a maradékot elmirzselte-morzsálta, vagy éppen eldobta. Zsuzsa nénivel közösen levonták a tanulságot, s minden kisgyerek arra a következtetésre jutott, hogy étellel soha nem szabad pazarolni, mert annak előállítása alatt mindenki fáradtságos munkát végez. A mese után az A part alatt című dalt közösen elénekelve eljátszották, hogyan is jut el a búza a földekről az asztalunkig. A dal után végre a lángosok is fogyasztható hőmérsékletűre hűltek, s mint ha már három napja nem ettek volna, úgy tüntettek el két tepsinyit ők tizenhatan. Egy kisdiák hiányzott, sajnálhatja.

Schill Tamás örömmel árulta el kérdésemre, hogy ez a kezdeményezés egészen 2006-ra vezethető vissza, amikor is az Oktatási és Kulturális Minisztérium kiírta a Tengertánc II. pályázatot. Ez a pályázat volt az első, amely kimondottan skanzenekre, tájházakra volt kiírva, A pályázat forrást biztosított a közösségi kulturális színterek felújításához, bővítéséhez, fejlesztéséhez, valamint programok megvalósulásához, alkotóközösségek és műhelyek támogatásához, a népi és kortárs könnyűzenei kultúra hazai és nemzetközi népszerűsítéséhez. Ezen a pályázaton nyerte az intézmény azt az összeget, amelyből elkezdhették felújítani a tájházat, mely felújítás még most is tart, majd korhűen berendezni az 1800-as években épült házakat.

Lovass-Nagy Anna