A városatya ősszel újonnan lépett be a választások után megalakult képviselő-testületbe, ám sem neve, sem arca nem volt ismeretlen a kalocsaiak számára. Mint mondta, anno Dusnoktól Dunapatajig számtalan ház falaira ácsolt csapatával sátortetőt, csakúgy, mint például a városi köztemető kápolnája előtti térre, később pedig a családi vállalkozásként indított és működő betegszállító-cég munkatársaként találkozott sokakkal.

Mint azt már megszokhatta a programot rendszeresen látogató közönség, Lakatos János előadása is fotóvetítéssel kezdődött, így a képekhez kapcsolt szösszenetek nyomán rajzolódott ki a képviselő életútja, mígnem eljutottunk nagyszüleitől a saját unokák történetéig.

Megtudhattuk, hogy felmenői generációk óta tősgyökeres kalocsaiak, ő maga pedig az ötvenes években kezdett ló vezető és ivóvízhordó gyermekként – tizennégy évesen – a városi Állami Gazdaságban, azonban azt tisztán látta, hogy ez nem hosszútávra szóló „életpályamodell”, így 1958-ban élt a kínálkozó lehetőséggel és ipari tanuló lett a 619-es Számú Szakmunkásképző Intézetben, majd az Asztalosipari Szövetkezetben tökéletesítette az iskolában elsajátítottakat.



Katonaéveit 1963-tól ’65-ig a foktői úti laktanyában töltötte, ahol őrmesterként szerelt le – néhány évre rá pedig találkozott élete párjával, akivel a mai napig boldog házasságban él – viccesen hozzátéve, hogy az idő múlásával ebben a kapcsolatban „Jánoska egyre többször csendesen helyesel”. Némi éllel fűszerezve tette hozzá, hogy egy jó házasságot életben tartani legalább olyan komoly meló, mint az ácshivatás, amelyből mestervizsgát tett és oklevelet szerzett 1973-ban. Ekkor már kétszeres apuka volt, megszületett ugyanis két fia, Róbert és Zoltán, akikre nagyon büszke, és mára maguk is családos apukák.

Bár maga építette fel családi házukat, és Kalocsa és a környék számos lakóépületének tetőszerkezete, valamint egy, a térségben anno ritkaságszámba menő, teljes egészében fából épült ház is őrzi a munkáját, idővel mégis kevésbé megterhelő tevékenységet kellett választania. Ekkor jött a képbe a betegszállítás, amely a 2003-ban alapított és az azóta is működő Lakatosék Bt. fő tevékenysége.



Végezetül unokáiról mesélt, büszkén kijelentve, hogy mindannyian dolgoznak és remélhetőleg mind a négyük előtt az övéhez hasonlóan tartalmas, szép élet áll, amelyben jócskán akad még teendő. Mint mondta, élvezi a közös munkát a képviselő-testülettel, csakúgy, mint azt, amikor hétvégéken maga oszthatja be az idejét – ha teheti, főzőcskézik, és várja, hogy a gyerekek közül valaki jelentkezzen, hogy átvenné tőle a garázsban tárolt ács-szerszámkészletét.

„A képviselő másik arca” sorozat április 5-én, kedd délután öt órakor folytatódik – akkor Simon Zoltán képviselő villantja majd meg ritkán látott, vagy a nagyközönség számára kevésbé ismert arcát.
Tartson velünk akkor is!