Mikor az ellátmányukat felélték, az utolsó töltényeiket is betöltötték választhattak a kapituláció és a harc nélküli lemészárlásuk, jobb esetben a szibéri munkatáborok között. A megadás helyett a támadást választották és kitörtek a Várból. Esküjükhöz híven az utolsó lélegzetig és a végső odaadásig kockáztatták életüket.

Egyenlőtlen harc volt, amit többszörös túlerő ellen kellett megvívniuk és ez annál magasabbra emeli példamutató vitézségüket. A 40-45000 fős kitörő védőseregből csak 700-an jutottak át az ostromgyűrűn és érték el a 60 km-re lévő Szomor települést. A budapesti katonák egy része hazajutott, a többiek hősi halált haltak (12000-15000 fő), vagy fogságba estek. A győztes szovjetek tömegesen erőszakolták meg és fosztották ki az ostrom alatt elgyötört, védtelen lakosságot. A hadikórházakban a járóképtelen sebesülteket brutális kegyetlenséggel gyilkolták le.

A Jobbik Kalocsai Ifjúsági Tagozata úgy gondolta, hogy ezen hőstett méltatlanul elfeledett és helye van a megemlékezéseink között. Magasabbra kell értékelnünk a Kitörés hőseinek a kultúra- és néppusztító bolsevizmus elleni hajthatatlan ellenállását, amit minden idők egyik legnagyobb városharcában vívtak.

Ezért az elmúlt vasárnap – jelképesen – 19.45.-kor, a Szentháromság téren lévő Hősök emlékműnél gyertyagyújtással tisztelegtek a Kitörés hősi halottai emlékének.
Ezen kezdeményezésüket ezentúl minden évben megtartják.