Szentestére rendre időzített a televízió szinte minden csatornája egy-egy érzelmes karácsonyi témájú feldolgozást, de még a bibliai történetek is, mindenképpen meghatódottságot akartak kifacsarni az emberekből. A karácsonyi hangulat sokak számára ezért már igen erőltetett. A hit nélküli magányos emberek közül a statisztikák szerint ekkor estek legtöbben depresszióba, vagy esetleg öngyilkosságot is elkövettek. Az első karácsony azonban nem ilyen volt.

A maga döbbenetes valóságában írják le az evangélisták azt a tényt, hogy évszázados várakozás után a születendő Messiás elutasításban részesült, mert nem kaptak helyet emberi szálláson, ezért mentek istállóba. János evangélista pedig teológiai magaslatról ezt írta: „- az Ige - az az Isten második személye - a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” /Jn 1,12/. A későbbi fogadtatása is hasonló volt ehhez, mert gyermekként menekíteni kellett az életére törő Heródes elől. Názáretben, ahol fölnevelkedett ott is ellene fordultak, pedig nyilvános működése alatt mindenütt jót tett, körüljárt jót cselekedvén, majd pedig keresztre feszítették. Ezért írta Papini, a nagy megtérő: „az ő szeretete a testvére a halálnak”. Ebből a szeretetből érthető az evangélium radikalizmusa, elég csak a Hegyi Beszédre gondolnunk. Ez a szeretet nagyon sokszor viszonzatlan maradt a történelemben. Az emberek megmaradtak kisszerűnek, közömbösnek vagy ellenségesnek gondolatban, szóban, tettben, mulasztásban. Ez a hétköznapokban úgy mutatkozott és mutatkozik meg, hogy a másikról eleve rosszat föltételeznek, „szavahihető” emberek rágalmait, mint rögtön ítélő bírók adják tovább. A gáncsoskodó tettek ezerféle fajtáját követik el, egészen a gyilkosságig, jogaikat követelik, de kötelességeiket elmulasztják.

Kudarcot vallott volna az Istenfia, ha senkire nem lett volna hatással. Krisztus ügyének voltak, vannak és lesznek választott képviselői, a kanonizált, vagy a névtelen szentek. Már a jánosi evangélium is felcsillantja a reményt, mert „akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek” /Jn 1,12/. Ez a jelző, hogy valaki Isten gyermeke a nyolc boldogság mondásaiban a békességszerzőkre vonatkozik. „Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak fogják hívni őket”. Békességben vannak Istennel, lelkiismeretükkel, másokkal való kapcsolatban, akik nemcsak a gyűlöletet kerülik, hanem a másik javát akarják. Az angyali szózat így szólt: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a jóakaratú embereknek”.

A karácsony a szeretet ünnepe? Igen! De csak az ilyen emberek számára.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Áldott Ünnepeket a kalocsaiaknak 2014 karácsonyán!


dr. Bábel Balázs
Kalocsa-kecskeméti érsek