Előzőleg, fél tíztől a templomban Kaló Krisztián plébános celebrált szentmisét, amelyet a Don-kanyarnál elhunytakért ajánlott föl.

A városi megemlékezésnek a szokások szerint a Himnusz és a Szózat közös eléneklése keretezte.
A Himnusz után Antóni Sándor A Don-kanyarnál című versét az Eperföldi Általános Iskola diákja, Dobler Kitti szavalta el, akit tanára, Szvétek Klára készített föl.

Ez után Romsics Imre múzeumvezető mondott irodalmi idézetekkel és magvas gondolatokkal tűzdelt, de érzelmekkel is átitatott megemlékező beszédet. Beszéde kezdetén távlatosan, a XIX. század nagy történelmi változásainak, hatalmi átrendeződéseinek bemutatásával világította meg azt a folyamatot, amely előbb az első, majd az azt lezáró igazságtalan békediktátum, Trianon következményeként a második világégésbe sodorta Európát és benne hazánkat. A szónok emlékeztetett: a fronton harcoló hétköznapi emberek, legények, férfiak, családapák, akiket családjaik hazavártak, nem tehettek e háborúról, és nem is érezték sajátjuknak, mert az a pénzhatalom és a trösztök érdekeit, valamint különféle nemzetközi erők sokszor átláthatatlan politikai játszmáit szolgálta.
A remény, hogy a háború utáni rendezés orvosolja majd a hazánkat alig több mint két évtizeddel korábban ért sérelmeket, a háború elvesztésével – és az azt követő, éppoly igazságtalan békével szertefoszlottak. Hiábavaló volt tehát százezrek áldozata? – tette föl a kérdést Romsics Imre. De nem volt hiába: a Don-kanyar fagyos poklában hiányos ellátással és felszereléssel a túlélésért, a megmaradásért harcolók mindnyájunknak örök példát adtak kitartásból, küzdeni tudásból, hősiességből és emberi helytállásból, méltók az emlékezésre.
E gondolatok jegyében kérte az egybegyűlteket, hogy róják le kegyeletüket az áldozatok előtt.

A továbbiakban Hunyadi János református lelkész szólt a megjelentekhez, majd megáldotta az emlékművet, amelynek lábazatán az önkormányzat, különböző helyi szervezetek és fegyveres testületek képviselői és az emlékezők koszorúkat, virágokat, mécseseket helyeztek el a szobor lábazatán, Mozart Requiemje Lacrimosa című tételének hangjaira.
A megemlékezés és a koszorúzás ideje alatt a Magyar Honvédség Anyagellátó Raktárbázis kalocsai bázisparancsnokságnak katonái álltak díszőrséget.