Ismeretes: a kormányzat nevében Kovács Zoltán államtitkár május 25-én arra kérte az egyházakat, hogy a nemzeti összetartozás napjának délutánján egyperces harangzúgással kapcsolódjanak be a megemlékezésekbe.
A történelmi egyházak válaszlevélben jelezték, hogy a kérésnek nem áll módjukban eleget tenni, mivel a harangjaik istentiszteleti alkalmakkor, illetve az egyház liturgikus rendjéhez kapcsolódva szólnak. Viszont megerősítették, hogy az egyházak "mindennapi szolgálatukban is megjelenő módon szívükön viselik a nemzeti összetartozás ügyét hazánkban, a Kárpát-medencében és a világban élő magyarság között". Az utóbbi közlés szellemben, a katolikus egyház hivatalos álláspontjának ellenére városunkban megszólaltak a harangok, így harangzúgással, majd a Himnusz közös eléneklésével kezdődhetett a rendezvény. Ezután bevezetőként Elamin Flóra szavalta el Wass Albert Kovács Kis István balladája című versét, majd Vámosi Viktória a Madárka, madárka kezdetű népdalt adta elő.



Ezt követően mondta el Valka Károly ünnepi beszédét, amelyben rámutatott: az 1920. június 4-én aláírt békediktátum kitörölhetetlen, máig földolgozatlan nyomot hagyott Közép-Európa népeinek kollektív tudatában. Generációk óta a régió politikai történéseinek, eseményeinek közvetlen, vagy közvetett befolyásolója, amelyet Közép-Európa egyes nemzetei önazonosságuk és önállóságuk megteremtése és kiteljesítése szempontjából meghatározó és előremutató eseményként tekintenek rá, ám a magyarság számára Trianon a XX. század legnagyobb tragédiája. A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az EU értékeinek érvényesítése azt a feladatot rótta ránk, hogy segítsük a trianoni döntés megértését és feldolgozását. De lehetőség nyújt arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság képes a nemzeti megújhodásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására. A nemzeti együvé tartozás érzése, a történelmi Magyarország képe a nemzeti nyelv, a nemzeti kötődésű irodalom, a hitélet, a művészetek, népi alkotások, a hagyományőrzés és viselkedési szokások továbbélése révén fizikai földrajzi jogi és állami széttöredezések ellenére tovább él magyarság tudatában – jelentette ki az ünnepi szónok.

Szólt a határon túli magyarság utóbbi időben elszenvedett csalódásairól is: így az állampolgárság helyett tíz évvel ezelőtt kapott kedvezménytörvénynek a szocialista kormányok általi kiüresítéséről, illetve a 2004. december 5-i, eredménytelen állampolgársági népszavazás kudarca miatti fájdalomról is beszélt.
Utóbbival kapcsolatban idézte Bogdán József, vajdasági magyar papköltő Anyám, Magyarország című versét: „Holt csillaggá lettél, nem látom az orcád, / Olyan idegen vagy, anyám, Magyarország, / Lehúztad a redőnyt, mikor hozzád mentem, / Én is fiad vagyok, mért tagadsz meg engem?”



A továbbiakban a két éve törvénybe iktatott, a határon túli magyarok számára az állampolgárság könnyített fölvételét biztosító törvény kapcsán kijelentette, hogy ez a trianoni tragédia okozta sebeket el ugyan nem tűntetheti, de elkezdi begyógyítani azokat.
Végül rámutatott: a nemzteti együvé tartozás szempontjából is szép példa Kalocsa és Kúla testvérvárosi kapcsolata. Mint mondotta az ilyen kapcsolatok teszik eggyé a nemzetet, ami által a földrajzi határok elveszítik jelentőségüket.

A továbbiakban Váczi Attila Szavalta el R. Bihari Sándor Határsávon túl című költeményét, majd Fekete Krisztián, a Hétszínvirág AMI növendéke boncidai forgatóst húzott hegedűn.

Végül Wass Albert üzenetét hallgatták meg a megjelentek hangfelvételről: „Ez a mai nemzedék kapott ötvenévi agymosást. Néppé gyúrták a nemzetet. Az üzenetem az, hogy Ébredjetek magyarok! Legyetek újra nemzet, váljatok újra nemzetté, ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem az, hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért!”

A megemlékezés a Szózat és a Székely Himnusz közös eléneklésével zárult.