A megemlékezők a Szentháromság téren gyülekeztek, ahonnan fáklyákkal a kezükben vonultak át az ’56-os Emlékparkba, ahol a Himnusz közös eléneklése után Rumi László önkormányzati képviselő köszöntötte az egybegyűlteket, aki beszédében párhuzamot vont 1948 és ’56 között:
- Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei és az 56-os történések több hasonlóságot is hordoznak. „Elég volt!” kiáltották 56-ban is a szabadságra vágyók, és ugyanúgy ahogy ’48-ban a Márciusi Ifjak az egyetemre vonultak ott keresvén követőket, ’56-ban is az „ifjak”, a Műegyetem hallgatói vették kezükbe nemzetük sorsát. A ’48-as forradalom lángja ugyanúgy végigsöpört egész Európán, mint ahogy az 56-os események is feltüzelték az egész világot. A Márciusi Ifjak a nyomdához siettek, míg az egyetemisták a rádióhoz vonultak. A cél egy és ugyanaz volt: megismertetni a nagyobb tömegekkel nézeteiket, követeléseiket. Elhitetni mindenkivel, hogy közös összefogással vissza lehet szerezni az ország szuverenitását, vissza lehet adni az embereknek a szabadságba vetett hitét.Mindkét forradalom esetében voltak győztes napok, amikor azt hittük a győzelem tartós változásokat eredményezhet. Azonban ez rövid időn belül szertefoszlott. 1848-ban az osztrákok hívták ellenünk az oroszokat, 56-ban pedig a magyarok közül kerültek ki azok, akik hozzájuk fordultak segítségért. Így válnak önbeteljesítővé Kölcsey szavai:
„Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod Hamvedre?”



A képviselő ezután azokra a fiatalokra, munkásokra, értelmiségiekre emlékezett, akik 1956-ban ki mertek állni a terekre, össze mertek kapaszkodni a felvonulásokon, az utcán, hogy ily formában is felelősséget vállaljanak saját életükért, az országért, családjukért, a jövőért.



A Szózat hangjai után az ünneplők elhelyezték fáklyáikat az emlékparkban, ezzel is méltó emléket állítva a forradalom és szabadságharc vértanúi előtt.

A videót a KalocsaTV készítette.