Pénteken délután a Kossuth Zsuzsanna Humán és Kereskedelmi Szakközépiskola, Szakiskola növendékei búcsúztak az iskolák közül - mint minden esztendőben – elsőként. A jeles iskolai ünnepséget Markó Balázs verssel vezette be, amit Kodály Zoltán: Serkenj fel kegyes nép híres kórusműve követett. A zenei hangulatra épült Tóth Marietta: Négy év című versét, Tóth Andrea és Markó Balázs 12. évfolyamos tanulók mondták el. A ballagók mögötti évfolyam nevében Halász Fanni búcsúztatta el a három ballagó osztályt és a zászló, majd a tarisznyák átadása után, a 12. évfolyamos osztályok nevében Borsodi Tamás elköszönő beszéde következett, melyet követően az iskola igazgatója dr. Deákné Tóth Veronika szólt a maturandusokhoz. Beszédében emlékeztette a ballagókat, a négy évvel ezelőtti napra, amikor az iskola velük együtt ünnepelte fönnállásának 150-dik évfordulóját. A beszéd után a régi latin diák ének, a Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus (Örüljünk, míg fiatalok vagyunk…) emelkedett dallama hangzott föl.



Szombaton, a reggeli órákban már gyülekeztek a nagy múltú Szent István Gimnázium végzős diákjai, hogy az utolsó osztályfőnöki óra után elbúcsúzzanak alma materüktől, végigjárják az osztályokat, búcsút vegyenek a vidám diákévektől. A műsor elhangzása után, a 11/c osztályos Pusztai Éva köszönt el a végzős diákoktól, majd Richter Ádám 12/c osztályos maturandus búcsúzott el 112 társa nevében az alma matertől, tanár és diáktársaktól.
Az iskolai zászló átadása után, Perity Lajos igazgató beszédében a ballagási ünnepség szép hagyományára utalva figyelmeztetett a boldogulás útjára, a továbbtanulásra és a felnőtt gyerekek kezének elengedésére. Beszédében visszautalt a négy esztendővel ezelőtt mondott szavaira, melyek, mint mondotta: úgy érzi beváltak és a kapcsolatok kiépültek, barátságok születtek, amitől nehéz most elválni. Beszédét Saint-Exupéri híres gondolataival zárta: ”Az élet tárt karokkal vár, Hogy szép lesz-e, csupán rajtunk áll.”



Kalocsa város legnagyobb iskolája a Dózsa György Gazdasági, Műszaki Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium ballagási ünnepségét most, a május elsejei ünnepség egybeesése miatt, nem az iskola előtti téren, hanem az iskola udvarán rendezte meg.
A megjelenteket és az ünnepelteket Bolykai János 11/a osztályos tanuló verssel köszöntötte, majd Kalla Viktória a 11/c–ből búcsúzott el a jelentősen nagyszámú ballagótól. Az ünnepélyes zászlóátadás után, Fischer Bálint, a 12/e osztály végzős diákja emlékezett vissza az eltelt négy esztendőre, a vidám, olykor csínytevéses diákévekre, és köszönte meg a szülők törődő támogatását. Az épületekkel körülvett udvaron, a rekkenő hőségben Vikker József igazgató útravalóul az intézmény hagyományainak megőrzésére utalt, és a diákság életében meghatározó időszaknak minősítve az iskola falai közt eltöltött négy évet. Beszédében kiemelte, hogy jó emlékekkel távozzanak, mert a középiskola mindig meghatározó az ember életében. A ballagást Hatházi Anett 3/13.j. osztályos tanuló, Váczi Mihály: Valami nincs sehol című versének hatásos tolmácsolásával zárta.

Benke Ferenc