Az aranyvasárnapi készülődés is jóval visszafogottabb volt a zord időjárásnak köszönhetően, azonban a tél szerelmeseit mindez cseppet sem riasztotta el attól, hogy elővegyék a szánkókat és a már jól megszokott ródli helyről, az Érsekkerti domb tetejéről startoljanak a hólepte, üresen árválkodó szökőkút irányába.



A patinás fák alatt színes zsibvásár kelt életre, amikor kicsik és nagyok együtt szánkáztak kihasználva a tél örömeit, hiszen ha hinni lehet az időjósoknak, akkor Karácsonyra már csak a sáros nyoma marad az idei első friss hónak.



Van, aki életében először ült szánkón, sőt a hóval is most ismerkedett, de akadtak olyanok is, akik gyermekkori emlékeiket élték újra, miközben a hideg pirosra csípte arcukat, amelyet legalább pár órára nem a gondok nyoma, hanem a nevetés ráncolt.