Az ünnepi szentmisén, amelyet Fülöp Ernő a Belvárosi Plébánia plébánosa celebrált, részt vettek városunk vezetői is.
„Szent István a hit kősziklájára építette fel országunkat.” – mondta el beszédében az újonnan kinevezett plébános, aki hangsúlyozta, hogy első királyunk volt az, aki a kereszténységet meghonosította, amely nemcsak áldozatvállalással jár, hanem reményt is ad a tiszta szívű embereknek.



Az egyházi megemlékezés után Kalocsa Város Önkormányzatának képviselő-testülete tartott megemlékezést a Szentháromság téren lévő Szent István szobornál, ahol a Himnusz hangjai után, városunk címzetes főjegyzője, dr. Bálint József mondott ünnepi beszédet azon a helyen, amely minden szállal kapcsolódik államalapító királyunk munkájához. A jegyző történelmi visszatekintésében így fogalmazott:

„Szent István király három lehetőség közül választhatott, hogy merre vezeti a Magyarságot. Az első út a Koppányok és a Vazulok útja volt. Ragaszkodás a dicső múlthoz, a pogány életmódhoz, elutasítása az új eszmének, a kereszténységnek, a királyságnak és az erős központi hatalom tagadása. Az együttélés lehetőségének kizárása. Az intő jelek azonban jelezték, hogy ez az út csak a pusztulás útja lehet, amely annyi pusztai népet eltüntetett a történelem színteréről. Hunok, avarok és más pusztai népek birodalma bizonyította, hogy az a nép, aki nem képes az új befogadására, a megújulásra, az átmeneti sikereket elérhet ugyan, de a pillanat elmúlásával bekövetkezik ezen népek pusztulása. A második út az Orseoló Péterek és Salamonok útja volt. Ők megtagadták a dicső múltat, fogékonyak voltak az újra, de szolgamódra másolták a külhoni megoldásokat. A saját politikai és gazdasági hatalmuk megtartása érdekében hűbéresküt adtak más idegen uralkodóknak, és azok hadseregeit vették igénybe honfitársaik kordában tartására. Nem véletlen, hogy uralmuk nem lehetett tartós sohasem. És ez az út is csak a nemzet bukásához vezethetett volna. István királyunk nagysága abban rejlik, hogy felismerte, ezek közül egyik sem járható. A realitás talaján állva látta, hogy a magyarság csak akkor maradhat meg a Kárpát medencében, ha a gyökereiben állva szilárdan megkapaszkodva, mindenapjait a kor követelményeihez tudja igazítani. István király célja az volt, hogy nyugati műveltségű, független, keresztény államot alapítson.
…
A magyar nép a kereszténység felvételével egyenjogú tagjává vált az európai népnek. Megtanulta mindazt, amit a nyugattól megtanulni érdemes volt. Szent István jelszava „Hospes venit, Kristus venit” volt, ami azt jelenti: Vendég jön, Krisztus jön. Ennek szellemében befogadta mindazokat, akik bebocsátást kértek országunkba, és hajlandóak voltak megdolgozni saját boldogulásukért. Szent István király gondosan ügyelt arra, hogy a magyarság érdekei ne sérüljenek. Fegyverrel űzte hazánktól a hódítókat. Egész Európával kereskedett, de sosem lett senki hűbérese. Gondosan ügyelt hagyományaink, szokásaink megőrzésére. Fiához, Imre herceghez írt intelemiben a következőket írja. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mely görög kormányozná a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozná a görögöket latin módra? Semelyik. ezért hát kövesd szokásaimat, kimagasló így leszel, és az idegenek dicséretére így teszel.



Tisztelt ünneplők!
Szent István művének legnagyobb eredménye az, hogy népünk számára kijelölte az új európai életet, és ezzel véget vetett a hosszú vándorlások bizonytalanságának. Szilárd, tervezhető jövőt teremtett meg nemzetünk számára.”- emlékeztetett a címzetes főjegyző, akinek beszéde után a helyi pártok, civil szervezetek, közintézmények képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit államalapító királyunk emlékműve előtt.



D.E.