Egy aprócska nehézséget vagy inkább fáradtságot okozott, hogy mindezt kenuval kellett megtenni. Mivel a mintegy 41 fős táborozó többsége még sosem ült kenuban, a megérkezés napja a kenu megismerésével, az elméleti oktatással és a vízen való evezés kitapasztalásával telt, természetesen szigorúan mentőmellényben. Első körben ez is nagyon fárasztónak tűnt. Ekkor még nem tudtuk mi vár ránk az elkövetkezendő néhány napban.

Igazán hosszú túrára csak a harmadik nap mertünk elindulni, megpakoltuk magunkat májkrémmel, kenyérrel, paradicsommal, paprikával és vízre szálltunk. Közel 30 kilométeres túrákat tettünk tűző napon, eveztünk árral szemben, szűk kis kanyargós utakon. Voltunk növény - és állat rezervátumban, utat törtünk a sulyom lepte vidéken és tapostunk térdig iszapban is. Volt, hogy sírtunk, de csakis a nevetéstől. A tiszafüredi camping nyújtotta szállás nem volt valami luxus kivitelezésű, négy ember aludt csöpp kis helyen összezsúfolva, a már szinte szaunát idéző faházakban.

De nem is a kényelem miatt mentünk - a jó társaság könnyen feledtette mindezt. Esténként fociztunk, röplabdáztunk, kosárlabdáztunk és szórakoztunk, utolsó nap pedig termálfürdőben pihentettük megfáradt izmainkat. Augusztus 9-én délelőtt fájó búcsút vettünk Tiszafüredtől, és rengeteg élménnyel gazdagodva elindultunk Kalocsa felé. Jövő nyáron Szigetköz vár ránk, már számoljuk vissza a napokat.

Kicsi lány