A nagy mutatvány előtt az önkormányzat üdülője előtt köszöntötte Kalocsa lakosait, s örömét fejezte ki, hogy ennyi ember kíváncsi a megmártózására. Majd tovább futott a komplejárathoz, kompra szállt, amely bevitte a Duna közepéig, ahol a partról szinte alig láthatóan az egy fokos vízbe merült. A közönség mégis hangos tapssal fogadta a mutatványt, s buzdító bekiabálásokkal kísérte végig partra úszását.
Schirilla György elsődleges célja továbbra is a hagyományőrzés - édesapja ugyanis 1957-től 37 éven keresztül rendszeresen átszelte télen a Dunát -, de fontos számára az egészséges életmód népszerűsítése, illetve a közönség szórakoztatása is. A sportoló egész évben edz, a hideg idő beálltával folyamatosan szoktatja szervezetét a hideg vízhez, hetente kétszer úszik a Dunában és emellett rendszeresen fut is. A hidegtől nem tart, biztonságban érzi magát. Az Őt kísérő csapatban orvos és búvár is vigyáz rá.
A part közelébe érve viccesen megjegyezte: „Nem is olyan hideg, mintha nyár lenne! De azért Önök ne próbálják meg!” S amikor „végre” kijött a vízből, teljes teste piros volt. Rögtön egy köntösbe burkolták, s a kíváncsiskodók gyűrűjében visszament a kiindulása helyszínére. Itt ismét köszönetét fejezte ki az önkormányzat szervezőinek, hogy itt lehetett, valamint megköszönte azt a kitüntető figyelmet, amelyet a nézőktől oly hosszú ideje kap.