Kedvencekhez
„Én itt vagyok otthon”
2008. január 10.,csütörtök 18:29 |
A Bács - Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara idén is megrendezte évzáró és díjkiosztó ünnepségét, a kamara kecskeméti székházában. 2007-ben Az év vendéglátója címet Mondovics Vince kalocsai vendéglős vehette át.
Megosztás:
Régóta ismerem. Még a Barokk idejéből, talán. Mindig is tisztelettudó modoráról, munkaszeretetéről, senki máshoz nem hasonlító poénjairól volt híres. Gimis korunkban néha nevettünk rajta (bocsi, Vince!), most felnőtt fejjel emelném a kalapom előtte - ha viselnék.- , azért, amit elért. 2007-ben Ő lett „Az év vendéglátója”, amely cím szerintem szakmai berkekben igenis jelent valamit, szerinte pedig mindig csak a vendég elégedettsége a mérvadó. Ha valaki még nem jött rá, Mondovics Vincéről van szó, aki jó pár éve csak értünk, vendégekért tevékenykedik. Kedélyes beszélgetésünkkor is voltak vendégei, s szinte kérdeznem sem kellett, rutinos interjút adókhoz méltón válaszolt a fel sem tett kérdéseimre.
- Egy jó vendéglős semmiben sem különbözik attól a háziasszonytól, aki szereti a vendégeit. Ez lehetne az ars poetikám. Bővebben, hogy mit értek ez alatt, azt most fejteném ki. Szép környezetet teremt vendégei számára, tiszta a köténye, ápolt a frizurája, hiszen mindezzel is megtiszteli, becsüli a vendégeit. Azt főz, amit a legjobban tud, mert jól akarja tartani őket, és mert a lélek is nagyon fontos, jó szóval is tartja őket! Miután bejelentkeztél, hogy jössz, azon gondolkodtam, miért is fontos számomra ez az elismerés? Egy dologért nagyon fontos. Mégpedig, hogy le tudjam tenni a tanulóim elé, meg tudjam nekik mutatni, hogy ez a kötelező, amit el kell, hogy érjenek, s hogy inspirálni tudjam őket arra, hogy a maximumot adják ki magukból, mind az iskolában, mind itt nálam. S majdan az életben is! Úgy szakmailag, mint intellektuálisan, s szüntelen képezzék magukat. Ebben nagyon sokat segítek nekik, most már nyolc tanulóm van. De a szakképzésben sajnos nagyon nagy bajok vannak. Az én időmben országosan fogták össze a képzést, én is Budatétényben tanultam, az ország egész területéről választottak ki bennünket nagyon szigorú feltételek mellett. És micsoda tanáraink voltak, s miket tanultunk! Tanultunk például etikettet is, s a tanáraink éjjel-nappal foglalkoztattak bennünket, hogy ne csak a szűk szakmai dolgokat vegyük, állandóan inspiráltak minket, hogy tanuljunk, legyünk olvasottak, sokszor pályázatokra neveztek be bennünket. Olyan osztálytársaim voltak, mint Szakál László, akinek nemrég jelent meg két könyve is, híres soltvadkerti vendéglős, vagy Fekecs Jenő, aki ma már nagyvállalkozó, de nem a vendéglátásban, vagy Rapcsányi László, aki elsőnek vezette be a vendéglátásban a számítógépes rendszert.
- Miért van, hogy a híres szakácsok, gasztronómusok, sztár-séfek szinte mind férfiak? Nem a nők dolga a főzés?
- Igen is, meg nem is. Ebben a szakmában tényleg csak elhivatottan lehet előre jutni. Ez pedig rengeteg lemondással jár, s egy hölgy hogy tudna mondjuk 15-16 órát talpon lenni a vendéglőjében, ha családja, gyermekei vannak? Sajnos a családi élet az, amelyik a legelőször is megsínyli, ha állandóan talpon van az ember. Egy nőnek mégis csak a családi fészket kell rendben tartania és jól működtetnie. Jómagam tizenkét éve kezdtem a vállalkozásomat, s nem panaszként mondom, de azóta szinte még nemhogy szabadságon, de még csak szabad napon sem voltam.
- Hogy bírod?
- Hogy-hogy hogy? Hiszen ez az életem! Nekem a vendégeim mindenki előtt állnak. Körülbelül négy évvel ezelőtt elmentem Szelidre egy fél napra, de szabályosan rosszul voltam két óra múlva, ott a napon feküdve, hogy én egy trehány ember vagyok, s alig vártam, hogy estére visszajöhessek dolgozni. Én itt vagyok otthon. A vendéglőmből kilépve már idegennek érzem magam. Ide csupa kedves emberek járnak, még aki nem is az, ide belépve teljesen megváltozik. Nem tudom, miért van így, de így van. Aki ide bejön, az szívesen jön ide. Sok kedves ember elhalmozott ajándékokkal, nem is tudom, én adtam nekik többet, vagy ők adtak nekem nagy kincseket? De mind itt van a falon, s nekem ezek az igazán fontos kitüntetések.
És valóban. A falakon mindenfelé köszönő sorok, kedves üzenetek, hol magyarul, hol németül, uram bocsá’ még spanyolul is. Vincenzót szinte az egész világon ismerik és szeretik. Hát még a főztjét!
elena
- Egy jó vendéglős semmiben sem különbözik attól a háziasszonytól, aki szereti a vendégeit. Ez lehetne az ars poetikám. Bővebben, hogy mit értek ez alatt, azt most fejteném ki. Szép környezetet teremt vendégei számára, tiszta a köténye, ápolt a frizurája, hiszen mindezzel is megtiszteli, becsüli a vendégeit. Azt főz, amit a legjobban tud, mert jól akarja tartani őket, és mert a lélek is nagyon fontos, jó szóval is tartja őket! Miután bejelentkeztél, hogy jössz, azon gondolkodtam, miért is fontos számomra ez az elismerés? Egy dologért nagyon fontos. Mégpedig, hogy le tudjam tenni a tanulóim elé, meg tudjam nekik mutatni, hogy ez a kötelező, amit el kell, hogy érjenek, s hogy inspirálni tudjam őket arra, hogy a maximumot adják ki magukból, mind az iskolában, mind itt nálam. S majdan az életben is! Úgy szakmailag, mint intellektuálisan, s szüntelen képezzék magukat. Ebben nagyon sokat segítek nekik, most már nyolc tanulóm van. De a szakképzésben sajnos nagyon nagy bajok vannak. Az én időmben országosan fogták össze a képzést, én is Budatétényben tanultam, az ország egész területéről választottak ki bennünket nagyon szigorú feltételek mellett. És micsoda tanáraink voltak, s miket tanultunk! Tanultunk például etikettet is, s a tanáraink éjjel-nappal foglalkoztattak bennünket, hogy ne csak a szűk szakmai dolgokat vegyük, állandóan inspiráltak minket, hogy tanuljunk, legyünk olvasottak, sokszor pályázatokra neveztek be bennünket. Olyan osztálytársaim voltak, mint Szakál László, akinek nemrég jelent meg két könyve is, híres soltvadkerti vendéglős, vagy Fekecs Jenő, aki ma már nagyvállalkozó, de nem a vendéglátásban, vagy Rapcsányi László, aki elsőnek vezette be a vendéglátásban a számítógépes rendszert.
- Miért van, hogy a híres szakácsok, gasztronómusok, sztár-séfek szinte mind férfiak? Nem a nők dolga a főzés?
- Igen is, meg nem is. Ebben a szakmában tényleg csak elhivatottan lehet előre jutni. Ez pedig rengeteg lemondással jár, s egy hölgy hogy tudna mondjuk 15-16 órát talpon lenni a vendéglőjében, ha családja, gyermekei vannak? Sajnos a családi élet az, amelyik a legelőször is megsínyli, ha állandóan talpon van az ember. Egy nőnek mégis csak a családi fészket kell rendben tartania és jól működtetnie. Jómagam tizenkét éve kezdtem a vállalkozásomat, s nem panaszként mondom, de azóta szinte még nemhogy szabadságon, de még csak szabad napon sem voltam.
- Hogy bírod?
- Hogy-hogy hogy? Hiszen ez az életem! Nekem a vendégeim mindenki előtt állnak. Körülbelül négy évvel ezelőtt elmentem Szelidre egy fél napra, de szabályosan rosszul voltam két óra múlva, ott a napon feküdve, hogy én egy trehány ember vagyok, s alig vártam, hogy estére visszajöhessek dolgozni. Én itt vagyok otthon. A vendéglőmből kilépve már idegennek érzem magam. Ide csupa kedves emberek járnak, még aki nem is az, ide belépve teljesen megváltozik. Nem tudom, miért van így, de így van. Aki ide bejön, az szívesen jön ide. Sok kedves ember elhalmozott ajándékokkal, nem is tudom, én adtam nekik többet, vagy ők adtak nekem nagy kincseket? De mind itt van a falon, s nekem ezek az igazán fontos kitüntetések.
És valóban. A falakon mindenfelé köszönő sorok, kedves üzenetek, hol magyarul, hol németül, uram bocsá’ még spanyolul is. Vincenzót szinte az egész világon ismerik és szeretik. Hát még a főztjét!
elena
Megosztás:
