Akárcsak két évvel korábban, ezúttal is a Kalocsa és a Kunszállás együttesei vívták egymással  a Bács megyei Kupa döntőjét, ahol az Evanics Zoltán vezette mieink kétséget sem hagytak afelől, hogy a remekül előkészített solti pályán ki emelheti majd magasba a díszes trófeát. Igaz, a KFC-t, szurkolói különbusz kísérte el Soltra, ahol aztán a „B”-közép kemény magja dobokkal, dudákkal, és petárdákkal adott hangot azon óhajának, hogy mindenképpen Kalocsára visszük az impozáns serleget, éppen ezért zúgott-zenget a „Csak a Kalocsa”, és a „kupagyőztes” buzdítás, amely szó szerint megkettőzte a fiúk elszántságát és odaadását.



Már az első tíz percben ijesztgettek a mieink, amikor Vuits Viktor banánívű szabadrúgását a hosszú oldalon várakozó Szalontai kapásból alig durrantotta mellé. A félóra végén aztán már gólnak örülhetett játékos és szurkoló egyaránt. Szép háromszögelés után a középen megugró Keszthelyi a tőle megszokott higgadtsággal a Kunszállás ketrecébe surrantotta a labdát (1–0).

Rá két percre aztán a második vágányra állt a kalocsai szerelvény. Ezúttal ismét „Kesza” és Kárpi Rudi firkálta meg az ellenfél védelmét, aztán Kárpi a 16-ost elé érve fölnézett és a hosszúra tekerte a labdát, amely a kapufáról az ellenkező sarokba vágódott (2–0).



A 37. percben aztán a „kunok” is tűzijátékot rendeztek a kapunk előtt. A beívelt labdát előbb védőink fölfejelték, amit a támadók ismét kapura passzíroztak – Antóni ezt még kitenyerelte –, az alapvonal közeléből azonban Kertész a hálónkba bombázta a labdát (2–1).

A 40. percben a 16-oson belül gyorsvonati sebességgel keresztül robogó Vuits Viktort a védők elkaszálták. Tizenegyes, amit a sértett higgadtan értékesített (3–1).



A második játékrészben a Kunszállás nagyon akarta a felzárkózást – fél tucat szögletet rúgtak gyors egymásután –, de Antóni mindig a helyén volt, ám közben ekkor is a mienk veszélyeztettek, Dostyicza pazar lövését azonban az ellenfél hálóőre bravúrral kitenyerelte. A 83. percben aztán csapatunk bevitte a kegyelemdöfést is. Keszthelyi végzett el szabadrúgást az oldalvonal mellől – Kárpi pedig a hosszú saroknál „gólpasszt fejelt” Szalontainak, aki közelről bekotorta a pettyest (4–1).



A lefújás után aztán kezdetét vette az ünneplés. Pezsgők durrantak, petárdák robbantak, miközben a molinót feszítő szurkolóink örömittas ovációba kezdtek, és skandálták a „Kupagyőztes, kupagyőztes” rigmust. Aztán az érmek ünnepélyes átadására került sor, majd csapatkapitányunk Balogh „Totó” magasba emelhette a díszes trófeát, miközben a csapattársak indiántáncot járva közösen ünnepeltek hálás szurkolóikkal.

MESTERMÉRLEG:
Evanics Zoltán edző: – A mutatott játékunk alapján bőven kiérdemeltük, hogy mi emelhettük magasba a kupát. Fegyelmezett, hozzáállásban mintaértékű csapatmunkával kétséget sem hagytunk afelől, hogy ki volt a jobb a fináléban, dicséret érte minden játékosomnak, köszönet szurkolóinknak, akik végig táplálták a tüzet a srácokban.



KFC – Kunszállás 4–1 (3–1)
250 néző, vezette: Ámán.
Kalocsa: Antóni – Pandúr, Nasz, Szalontai, Vuits A. – Vuits V., Kohány B., Balogh T., Dostyicza (Márkus) – Kárpi, Keszthelyi.
Edző: Evanics Zoltán.


A videót a KalocsaTV készítette.