- Az ősszel 22 pontot szereztünk, amivel a 8. helyre futottunk be, így tavasszal egyértelműen a minél jobb szereplést tűztük magunk elé. A téli felkészülésünk és a szezon előtti edzőmeccsek jól sikerültek, így bizakodva vártuk a bajnoki folytatást. Sajnos az első találkozóink nem olyan eredménnyel zárultak, mint ahogy szerettük volna, hiszen kilenc forduló után a megszerezhető 27 pontból mindössze 7 pontot gyűjtöttünk. Esetenként saját enervált játékunknak volt mindez köszönhető, más esetekben hiába volt mezőnyfölényünk, számtalan helyzetünk, egyszerűen képtelenek voltunk élni a lehetőségeinkkel. De voltak olyan mérkőzéseink is, ahol úgy éreztük, a sporik jóvoltából erősen „szembe fújt a szél”. Győztünk viszont a jó erőkből álló Mélykút ellen, valamint sikerült a Bácsbokodot is két vállra fektetni. Szerencsére a gyenge sorozatunk a 10. fordulótól véget ért, hiszen az utolsó hat meccsen 16 (!) pontot gyűjtött a társaság. Zsinórban négyszer nyertünk – Csávoly, Kunfehértó, Katymár, Érsekcsanád -, aztán döntetlen a Bácsborsód ellen, majd egy nagyszerű diadallal Nemesnádudvaron zártuk a sort. Az utolsó fordulókat a csapat olyan hozzáállással játszotta, ahogy azt kellett - végigbrusztolva minden percet -, aminek a várt sikeres évzárás lett a vége. Mindezek mellett hozzájárult a jó eredményhez, hogy végre rögzített szituációkból – pontrúgásokból -, is eredményesek voltunk, és ziccereinket is egyre nagyobb százalékkal teljesítettük. Ehhez jött még Simonits „Stefi” újbóli játékba állása, valamint néhány srác kiemelkedő teljesítése, melyek együttesen eredményezték a végső hetedik bajnoki helyezésünket. Házi gólkirályunk Bolvári Zoltán mindezt 13 remekbe szabott góljával erősítette. Nagyon örültem annak, hogy a Császártöltés kivételével minden csapatnak vissza tudtunk vágni az őszi vereségért, viszont több tavaszi ütközetet is olyan gárdák ellen vesztettünk el, amelyeket az ősz során legyőztünk. A bajnoki tabellán végül elfogadható helyen zártunk 45 ponttal, akárcsak ifjúsági együttesünk. Július elején megkezdjük a felkészülést a következő idényre, azt remélve, hogy eredményeinken javítani tudunk. Szeretném, ha 50 pont felett zárnánk a bajnokságot, ami az utolsó fordulókban nyújtott játékunk alapján nem is tűnik olyan lehetetlennek – fejezte be évértékelését Sáfrán Ferenc, a Dusnoki KSE csapatának szakvezetője.


Tamás Ferenc