A „Batta” ellen az ősszel – egy szoros első félidő után (9-11) – nyolc góllal kapott ki a Kalocsa (19-27), ami akkor igen bosszantó vereség volt. A március 26-i visszavágón az első félidő hasonlóképpen alakult, sőt egy gólos KKC előnnyel zárult a 30 perc (13-14), ami már igazolja, hogy felnőtt az NB I/B-s mezőnyhöz a Kolics-regiment.

Nemcsak a forduló, hanem az év meglepetése is lehetett volna ez a meccs, és rögtön szögezzük le, nem sok hiányzott hozzá. A dobogóra pályázó, financiálisan is jól kondicionált, a télen további NB I-es játékosokkal erősítő házigazdák voltak a mérkőzés toronymagas esélyesei, de aki látta az összecsapást, az tanúsíthatja, hogy a Kalocsa kapta a nagyobb tapsot a végén a publikumtól. Pedig tartalékosan, a cserekapus Lakatos Ádám és Szabó Balázs nélkül érkeztünk a találkozóra. Kolics mester célul tűzte fiai elé, hogy törekedjenek a mérkőzésen a támadások minél pontosabb befejezésére, mert ezzel is kifogjuk a szelet a hazai csapat lerohanásokra épülő harcmodorából. Szabó Laci irányításával szervezett, fegyelmezett játékkal lepte meg a Kalocsa vendéglátóját. Sajnos a 13. percben jobbátlövőnk, Béres Attila kénytelen volt elhagyni a pályát sérülés miatt. Fej fej mellett haladt a két együttes, ám a 25. percre 13-9-re alakult az állás. A hátralévő négy percben egy 0-5-ös véghajrát produkáltak a mieink, amivel csak nyomatékosították, hogy ez a Kalocsa már nem az őszi Kalocsa.

A második félidőre a kapusteljesítményünk is feljavult, plusz a távoli átlövéseink is kimondottan eredményesek voltak. Kanalas Norbi a védelem tartóoszlopaként fogta össze roppant egységes védekezésünket, így még lerohanásokra is futotta, amiből további gólokat értünk el. Drámai végjátékban – egy perccel a vége előtt 25-25 volt az állás – kivédekeztük az ellenfél támadását, majd mi indulhattunk. Kolics mester időt kért, és megbeszélte a fiúkkal az utolsó 30 másodperc koreográfiáját. Úgy 15 másodperccel a vége előtt a szélről ellőttük a labdát, ami célt tévesztett. A hazaiak kontra lerohanásból gólt értek el, de még volt 7 másodpercünk, melynek két kalocsai szabaddobás és a hazaiaknál két kiállítás lett a vége, de az időntúli rádobásból már gólra nem futotta.

Százhalombattai KE – Kalocsai KE 26-25 (13-14)
200 néző, vezette: Hargitai G., Palkovits D.
Kalocsai KC: Bolvári – Béres T. 1, Béres A., Szabó L. 4, Balla 1, Szvétek 3, Juhász P. 3.
Csere: Reichert 10, Ladi 3, Kanalas, Ágoston, Dávidházi.
Edző: Kolics János.
Hétméteresek: 8/5, illetve 3/3.
Kiállítások: 10, illetve 12 perc.

További hír még a kalocsai klub életéből, hogy a megyei bajnokságban szereplő női együttesünk is lejátszotta tavaszi első hazai mérkőzését. A középmezőny oszlopos tagjának számító mieink a sereghajtó Félegyházát fogadták, azt a gárdát, amelyet otthonában is legyőztek lányaink. Így az azóta erőnlétben és taktikai repertoárban is sokat fejlődött Kolics-tanítványoknak nem okozott különösebb gondot a pontok begyűjtése.

Kalocsai KC – Kkfélegyháza 30-13 (16-8)
50 néző, vezette: Frits M., Husz Zs.
Kalocsai KC: Geiger A. – Bómancz B. 2, Kováts L. 4, Tóth S. 8, Perity V. 2, Tóth G. 2, Kapitány N. 2.
Csere: Fuszenecker Á. 4, Facskó P. 4, Fekete Dzs. 1, Halász B. 1, Bors R., Szvétek K., Kiri M. (k.).
Edző: Kolics János.
Az eredmény alakulása: 10. p.: 6-2, 18. p.: 10-4, 25. p.: 14-6, 32. p.: 18-8, 40. p.: 23-9, 53. p.: 26-12.
Hétméteresek: 5/4, illetve -. Kiállítások: 2, illetve 2 perc.


Tamás F.