„Totó”, tősgyökeres kalocsaiként ’77-ben városunkban látta meg a napvilágot, általános iskolai tanulmányait a „sportos” eperföldi intézményben végezte, ahol a torna sportággal olyan szoros barátságot kötött, hogy csapattársaival előkelő helyen jegyezték őket a megyei tornapalettán. Itt, Szarka tanár úr bábáskodása mellett már be-beszállt a suli focicsapatába is, ám versenyszerűen ekkor még nem kötelezte el magát a labdarúgással.

Aztán ’97-től jött a középiskola, Tamás pedig a nagy hírű Szent István Gimnázium patinás falai között tanult tovább, de ekkor már igazolt focista lett a KFC serdülő csapatában Balogh Pista bá’ kezei alatt. Emlékei szerint első meccsén három góllal debütált, majd a gárda egyik alapembereként bekerült a megyei serdülő válogatottba is. Aztán jött az ifi – Sztankó Károly és Hayerbacher Ferenc edzők vezetésével –, és az ifjú Balogh „Totó” itt is a legjobbak között volt, amit a megyei ifjúsági válogatottba szóló meghívó csak alátámasztott.

Majd ’95 szeptemberétől már a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem első éves testnevelés szakos hallgatója, az egyetemi évek alatt pedig a legendás PEAC színeiben kergette a pettyest a Mecsek alján.

A diplomaszerzés után ’99 nyarától visszatért Kalocsára, ám rögtön behívták katonának, szerencsére a pálya melletti laktanyába. 2000 augusztusában már az NB II-ben szereplő KFC csapatában lépett pályára, ahol éppen a Miskolci VSC ellen debütált a város felnőtt labdarúgó-csapatában, olyan edzők útmutatása mellett, mint Klement István, majd Bodonyi Béla. Aztán jöttek az NB III-as, majd a megyei évadok, többek között Alföldi Berci, Márton Zsolt, Gojtán Pista és Evanics Zoltán vezetése alatt.

Visszaemlékezése szerint a ’90-es évek közepétől mintegy félezer bajnoki, kupa-és előkészületi találkozón lépett pályára kalocsai színekben, miközben büszkén viselhette a KFC csapatkapitányi karszalagját is.



Ha a tollforgatónak be kellene mutatnia és méltatni, Balogh Tamást a focistát és az embert, egyáltalán nem jönne zavarba, hiszen aki rendszeresen kijárt a kalocsai pályára az bizonyára osztja majd véleményét. „Totót” mindig is meggátolhatatlan győzni akarás, a magas hőfokon égő küzdőszellem, a játék iránti alázat, a szerénység és a töretlen akarat kettősége jellemezte. Ő valóban a csapatgépezet motorja, a KFC kéttüdejű középpályása volt, aki ugyan nem csillogott, nem brillírozott látványosan – mert a baloghtamások olyan szürke eminenciások, akik viszont nem is tűnnek el félórákra a pályán, hanem zakatolva teszik a dolgukat a kezdő sípszótól a lefújásig. Azaz róla is el lehet mondani a Fradi egykori karizmatikus edzőjének, Dalnoki Jenőnek a mára legendává vált mondását: „Ha lenne tizenegy Vépi Péterem, akkor végigverném a világot”! Nos, ez a Kalocsa esetében így hangzana: „ha lenne tizenegy Balogh „Totónk”, mindenkit elsöpörnénk a megyében”!

Nem lenne azonban teljes a memorandum, ha nem szólnánk Balogh Tamás civil életéről, tanári elhivatottságáról, a „másik pályáján” elért nagyszerű eredményeiről is. Többek között tudni illik róla, hogy tanítványaival már kétszer is a dobogó legfelső fokára állhatott a kispályás diákolimpiai küzdelmek országos fináléjában, de még egy ezüsttel, és több értékes helyezéssel is büszkélkedhetnek csapatai. Jelenleg a Méhecskék SE U8-U9-es gárdájának az edzője, és elmondása szerint szeretné mindazon értékeket átplántálni tanítványaiba, amelyek őt is jellemezték játékos pályafutása alatt, és amelyeket nagy becsben tart a sportban, de a magánéletben is.

Kívánjuk, úgy legyen!