Pedig milyen jól indult. Már a 2. perc végén a vendégek kapujában táncolt a labda. Korszerű akció futott végig a bal oldalon – Vuits Attila húzta meg az ellenfél védelmét, majd tálcán tette a lasztit házi gólgyárosunk Kohány Gabi elé, aki a kimozduló kapus mellett higgadtan helyezte a hosszúsarokba a labdát (1–0).

A későbbiekben aztán a vendégekről csupán annyit, hogy a 25. percig el sem jutottak a kalocsai tizenhatos elé. Rá két percre ismét gólnak örülhetett a hazai publikum. Vuits Attila a bal oldalon „kottából” másolta korábbi önmagát, középre küldött labdája a befutókon még felperdült, de a lehulló pettyest Keszthelyi a hartai ketrecbe bombázta (2–0).



A találkozó 32. percére aztán már a harmadik vágányra állhatott a kalocsai szerelvény. A gólnak ismét részese lehetett a bal oldalt ezúttal is „megfirkáló” Vuits Attila, de lövése még a védőkről Keszthelyi elé pattant, aki önzetlenül Kohány Gabi elé helyezett. Gólkirályunk a tizenhatos körtéjéből pedig elegánsan az alsó sarokba helyezte a labdát (3–0).

És azt is el kell mondani, hogy Vuits Attila a negyedik gólunknak is részese volt. Ezúttal is ő sokkolta a vendégek jobb oldali védelmét, majd középre emelt labdájából a beköszönő Borsos fejelt gólt (4–0).



Történt mindez a mérkőzés 41. percében. De ki gondolta volna, hogy ezzel a Kalocsa el is lőtte az összes puskaporát, és a fiúk befejezettnek tekintik a juniálisi ünneplést? Pedig itt lett volna az alkalom arra, hogy évtizedes sérelmeket toroljunk meg hartai vetélytársunkon, végre egyszer igazából kitömjük őket, amiért annyi borsot törtek számtalan kilencven perc során az orrunk alá. Arról nem is beszélve, mivel „ez” a Harta már rég nem „az” a Harta volt, amely egykoron kibérelte a megyei futball dobogóját.

Ezért is fájó, hogy a második játékrészről kalocsai szempontból csak arról emlékezhet meg a krónikás, hogy Antóni néhány remek kifutásával és bátor lábravetődésével ragadtatta tapsra a nézőket, mert sajnos más nemigen történt. Az egyszer már megroggyant Harta lassan kezdett feléledni – egyre többet birtokolták a labdát –, sőt a 60. percben Erdős Bálint szabadrúgásból a becsületgólt is megszerezte a vendégeknek (4–1).



A látottak után a mérkőzés összképéről a tollforgatónak egy régi magyar szólás jutott eszébe, miszerint „azért mindig jobb egy csúnya lakodalom, mint egy szép temetés”! Talán így lehetne összegezni a Kalocsai FC szezonzáró produkcióját, amely vigalommal indult, de gyászmenetben fejeződött be…

Kalocsai FC – Harta SE 4–1 (4–0)
150 néző, vezette: Béleczki L.
Kalocsai FC: Antóni – Sára (Nádasdi), Halászi, Pandúr, Balogh T. (Vörös T.) – Borsos (Vuits V.), Kohány B., Dostyicza (Pécsi), Vuits A. – Keszthelyi, Kohány G.
Edző: Gojtán István

Ifjúsági eredmény 9–2 a Kalocsa javára.
Fiataljaink ezzel megszerezték a harmadik helyet a bajnokságban.