<br />
Az elmúlt hét szombat délutánján talán a tavasz legfontosabb mérkőzésére készültünk, hiszen a már bajnoknak tekinthető Ferencváros csapatát láttuk vendégül a Városi Sportcsarnokban. Nagyon szerettünk volna meglepetést okozni, mert éreztünk magunkban annyi erőt és elszántságot, ami elég lehetett volna a sikerhez. Régen gyűlt már össze ennyi néző a csarnokba, ami köszönhető ellenfelünknek is, hiszen ritkán adódik ilyen neves ellenfél számunkra.<br />
A mérkőzés elején látszott a zöld fehéreken, hogy az önbizalomnak nincsenek híján, ami sokáig a mi malmunkra hajtotta a vizet. Mindjárt a meccs elején kisebb előnyre tettünk szert, ami köszönhető volt a szezon eddigi legagresszívabb védekezésének, hiszen az ellenfél „nehézbombázóit” sikerült kikapcsolni a játékból. Nagyon szépen működött együtt mind a hat védő, aminek a félidő közepére meg is lett az eredménye, és egy négygólos /12 – 8/, előnyt tudtunk kicsikarni. Támadásban, pedig Csóti Robi és Juhász Peti jeleskedett, akik szépen értékesítették a helyzeteiket, lőttek szebbnél — szebb gólokat, amit a közönség vastapssal jutalmazott. Ekkor egy kicsi hullámvölgybe kerültünk, amit ellenfelünk könyörtelenül ki is használt és feljöttek három gólra /18 – 15/. Sajnos nem állt Szűcs edző rendelkezésére olyan játékos, aki pótolni tudta volna az addig pályán lévőket, így ők nem tudtak pihenni egy kicsit. A találkozó e szakaszában persze ellenfelünk is „észbe” kapott, hogy itt komoly meglepetés is várhat rá, és jobban odafigyeltek saját játékukra. Az első félidő végére azonban ismét „négy volt közte” /19 – 15/.
A második játékrész elején folytattuk a kemény csatát, hiszen még növelni tudtuk előnyünket /23 – 17/, de ez sajnos nagyon sok energiánkat emésztette fel. Kezdtünk elfáradni, amit a fradisták megéreztek, ennek következtében szépíteni tudtak. /27 – 26/. Ekkor már a helyzetkihasználásunk is hagyott kívánnivalót maga után, Karaszi kapus, pedig nem kapta meg a kellő támogatást a védőitől. A hetesek és a ziccerek „elpuskázása” mellett, védekezésünk sem működött megfelelően, éppen ezért vereség lett a vége, amit a csapat nagyon sajnált, hiszen a második félidő 23.-ik percéig a mi kezünkben volt a győzelem. Úgy érzem, hogy mindent megtettünk a győzelemért, sajnos a kispadunk nem volt elég hosszú, nem tudtunk pihenni a meccs alatt sem. Szégyenkezni valónk azonban nincs, hiszen a Fradi eddigi meccsein még nem kellett ennyire megküzdenie a győzelemért. Van olyan vereség, azonban amire talán még büszkék is lehetünk, ezek közé sorolható az elmúlt hétvégi ütközet. Köszönjünk szurkolóinknak a kitartó és fergeteges bíztatást, a továbbiakban is számítunk rájuk, mert az ezüstérem megszerzéséért folyó harcban rájuk is nagy szükségünk van.
A továbbiakban sem lehet leengedni, mert nagyon nehéz mérkőzés vár ránk ismét, mégpedig a balatonboglári idegenbeli mérkőzés, amely legalább olyan nehéz lesz, mint az FTC ellen.
Kalocsai KC – Ferencvárosi TC 32 – 34 (19 – 15)
Vezette: Horváth László, Dr. Vattay Gergely,
Kalocsa: Karaszi Z.(k) – Nagy D.(2), Csóti R (6), Dávidházi S.(4), Juhász G.(2),) Béres T.(2), Juhász P.(9). Csere: Halász A, Beszedics R.(7), Szvétek B, Papp D, Romsics L, Schmidt A, Sebestyén Z.
Edző: Szűcs László.
Hétméteresek: 4/3 ill. 5/4.
Kiállítások: 12 perc ill. 8 perc.
Juhász G.
A második játékrész elején folytattuk a kemény csatát, hiszen még növelni tudtuk előnyünket /23 – 17/, de ez sajnos nagyon sok energiánkat emésztette fel. Kezdtünk elfáradni, amit a fradisták megéreztek, ennek következtében szépíteni tudtak. /27 – 26/. Ekkor már a helyzetkihasználásunk is hagyott kívánnivalót maga után, Karaszi kapus, pedig nem kapta meg a kellő támogatást a védőitől. A hetesek és a ziccerek „elpuskázása” mellett, védekezésünk sem működött megfelelően, éppen ezért vereség lett a vége, amit a csapat nagyon sajnált, hiszen a második félidő 23.-ik percéig a mi kezünkben volt a győzelem. Úgy érzem, hogy mindent megtettünk a győzelemért, sajnos a kispadunk nem volt elég hosszú, nem tudtunk pihenni a meccs alatt sem. Szégyenkezni valónk azonban nincs, hiszen a Fradi eddigi meccsein még nem kellett ennyire megküzdenie a győzelemért. Van olyan vereség, azonban amire talán még büszkék is lehetünk, ezek közé sorolható az elmúlt hétvégi ütközet. Köszönjünk szurkolóinknak a kitartó és fergeteges bíztatást, a továbbiakban is számítunk rájuk, mert az ezüstérem megszerzéséért folyó harcban rájuk is nagy szükségünk van.
A továbbiakban sem lehet leengedni, mert nagyon nehéz mérkőzés vár ránk ismét, mégpedig a balatonboglári idegenbeli mérkőzés, amely legalább olyan nehéz lesz, mint az FTC ellen.
Kalocsai KC – Ferencvárosi TC 32 – 34 (19 – 15)
Vezette: Horváth László, Dr. Vattay Gergely,
Kalocsa: Karaszi Z.(k) – Nagy D.(2), Csóti R (6), Dávidházi S.(4), Juhász G.(2),) Béres T.(2), Juhász P.(9). Csere: Halász A, Beszedics R.(7), Szvétek B, Papp D, Romsics L, Schmidt A, Sebestyén Z.
Edző: Szűcs László.
Hétméteresek: 4/3 ill. 5/4.
Kiállítások: 12 perc ill. 8 perc.
Juhász G.