Már megszokhattuk, hogy a Dózsa György Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium Martinovics utcai könyvtárában minden héten tartanak valamilyen rendezvényt. Ezúttal „A tanár másik arca” sorozat keretében Facskó Jánosné Grócz Ildikó és Tóth Árpád Imre mutatkozott be a diákoknak és az érdeklődőknek.

Csajkovszkij Haskóné Apagyi Judit által zongorán megszólaló dallamai után Szakács Erzsébet tanárnő mutatta be kollégáit a megjelenteknek. Külön erre az alkalomra írt soraival fordult hozzájuk.
„Van öröm, mely soha nem apad, / S ez az öröm: add másoknak magad. / Míg élsz, magadat mindig adhatod, / Vagy jó szót, vigaszt, s a feladatod. / Derűt, tudást, vagy békülő kezet, / Mindez tied. / Add másnak, és te is érezheted. / S lásd, csoda történik, / Mert minél többet adsz, / Te magad annál gazdagabb maradsz.” – olvasta fel, majd nyújtotta át kollégáinak papírra vetett gondolatait.

A két tanár bemutatkozásából kiderült, hogyan kezdtek el a munkás hétköznapok és a családi élet mellett, felnőttként újra hódolni gyermekkoruk szenvedélyének.



Facskó Jánosné Kalocsán született 1969-ben. A mai iskola elődjében, a Ruhaipari Szakközépiskolában tanult Bíró Zoltán tanár úr kezei alatt, majd Budapesten végzett technikusként. Első munkahelyéről a Rubintól tíz éve jött el szakoktatónak a kiállítást szervező iskolába. Diákjai nyertek már a Szakma Kiváló Tanulója Versenyen országos második és hetedik helyezést. Két felnőtt gyermek édesanyja, így a gyermek- és fiatalkori rajzolás után idén januárban ismét hódolni kezdett szenvedélyének, a rajzolásnak. Azóta Palásti Zsolt rajzóráira jár, és minél többet szeretne tanulni és fejlődni.
Bemutatkozása során elmesélte, hogy kisgyermekként unaloműzés céljából kezdett el rajzolni, mára azonban el sem tudja e nélkül képzelni a mindennapokat. - „Apu mit csináljak?” Kérdeztem sokszor a negyedik emeleti lakásunkban. – „Rajzoljál kislányom.” Jött a válasz. Rajzoltam. Eleinte unalomból, később kedvtelésből, most már ez a szenvedélyem. A rajz, ami kikapcsol és erőd ad. Lázadó ifjú koromban rock zenekarok, együttesek szépen megrajzolt betűit másoltam, így írtuk le még a nevünket is. – osztotta meg a kezdeteket a közönséggel.



Tóth Imre Felsőereken született 1950-ben. Gödöllőn szerzett agrármérnöki, később szakmérnöki, majd mérnöktanári diplomát. Dolgozott a mezőgazdaságban, és tizenhárom évig a büntetés-végrehajtásban is tevékenykedett nevelőként. Nyugdíjasként lett az iskola óraadója.
– Gyermekkoromban tőzeggel fűtöttünk, ami be volt készítve a kályha mellé. És ezzel a tőzeggel olyan gyönyörűen lehetett nyomot hagyni a hófehér falon… - csalt mosolyt első próbálkozásainak történetével a közönség arcára. Majd így folytatta: – Gyerekként szerettem rajzolni, festeni. Terveztem, hogy egyszer majd újra élek ennek a szenvedélynek. Pár éve a rajzot is tanító lányommal részt vettem a Katolikus iskolában egy rövid kurzuson, ahol különböző technikák kipróbálására nyílt lehetőségem. Ez a lökés kellett a tervem megvalósításához és egyre gyakrabban elővettem a festéshez szükséges eszközeimet. Objektív véleményért felkerestem Kiss István rajztanár barátomat, hogy vessen néhány pillantást a képeimre, hogy mégis folytassam, vagy abbahagyjam ezt az egészet. Ő azt mondta, hogy dolgozzak kitartóan. – mesélt el Tóth Imre néhány részletet az eddig bejárt útról.

A kiállítás november 14-ig, az intézmény nyitvatartási idejében tekinthető meg.