Pontban öt órakor érkezett kedvencünk, és volt szerencsém elsőként elhalmozni a dedikálásra váró könyveimmel, büszkén mondhatom, hogy immáron harmadik alkalommal. Talán ennek is köszönhető, hogy régi barátként üdvözölt, fülig érő szájjal, és viszont.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezúttal a két évvel korábbi dedikáláshoz képest kevesebben voltunk, ami betudható talán a szomorkás aznapi időjárásnak is. Öröm az ürömben, hogy ez nem szegte kedvét a legendásan kedélyes írónak, és több időnk maradt beszélgetni. Mesélt többek között korábbi könyveiről és egy pár titkot is elárult a még meg nem jelent, de már javában készülő új kötetekről.



– Laci bácsi, hogy bírja ezt a rengeteg utazást és a feszített tempót?
– Nagyon jól bírom! Egy évben kétszer egy hónap a dedikálási időszak az új könyvek megjelenése után. Tavasszal és karácsony előtt, november közepétől december közepéig járom az országot. Feszített a tempó, és sajnos mindenhova nem lehet eljutni.

– Mit lehet tudni a legújabb könyvről, A Jégbe fagyott sárkány kolostoráról?
– Keveset árulok el róla, hogy akik még nem olvasták, azoknak ne lőjem le a poént! Az olvasóim tudják, hogy a könyveim között vannak olyanok, amelyek a Himalájában játszódnak, Buddhista láma kolostorokban, ezekből van már több tucat, de pontosan szám szerint, nem tudom. A legújabb szerzeményem, A Jégbefagyott sárkány kolostora is ezekhez a könyvekhez sorolható, mert a Himalájában játszódik. Ebben a könyvemben is Leslie L. Lawrence a főszereplő, aki nem én vagyok, csak a főhősöm. Leslie oda téved egy kolostorba, ahol a rosszfiúk mindenféle disznóságokat csinálnak, ő meg fogja a pipáját a 38-as Smith and Wessonját és rendet csinál közöttük, ennyi röviden, amit elárulhatok. Annyit tennék még hozzá, hogy ennek a történetnek van magyar vonatkozása is, mert az olvasóim tudják, hogy írtam egy könyvet a Gonosz és a fekete hercegnő címmel, ennek van már folytatása, és A Jégbe fagyott sárkány kolostora tekinthető a harmadik részének, de különálló történetként is el lehet olvasni.

– Milyen kulisszatitkokat lehet tudni a jövő évben megjelenő könyvekről?
– Kettőt szoktam írni egy évben és a májusi könyvről annyit lehet tudni, hogy ez egy Lőrincz L. László névvel jelzett könyv lesz, nem Leslei L. Lawrence játszik benne főszerepet, hanem másokról szól. Kicsit fantasztikusabb lesz, mint a Leslie történetek szoktak lenni. Mexikóban játszódik egy kukoricásban, egyelőre ennyi titkot árulhatok el róla, az biztos, hogy egy izgalmas sztori lesz Mexikóban. Novemberre Báthory Orsi történetét tervezem tovább folytatni, de ez még változhat.



– A könyveiben sokféle országba repíti el az olvasókat, mint például India, Mexikó. Minden helyszínen járt már Laci bácsi, amelyek szerepelnek a könyveiben?
– Abszolút mindenhol jártam már! Olyan helyről nem írok, ahol ne lettem volna. Azt szokták mondani ugye, hogy Dante se járt a pokolban és mégis egészen megírta a művét, de én ragaszkodom hozzá, és csak olyan helyekről írok, ahol én magam is megfordultam. Úgy gondolom, akkor lehet igazán jól és hitelesen megírni egy könyvet, ha az ember tényleg ott volt. Nehéz mások leírásaiból élni, oda kell menni és meg kell nézni! A kedves olvasóim szokták mondani a könyveimet olvasva, hogy úgy érzik, mintha ott lennének, hát azért, mert én tényleg ott voltam.

– A művei ismerői tudják, hogy sok könyvében történnek misztikus dolgok és az események végén kiderül, hogy mindenre van magyarázat. Ezek a misztikus történetek a könyvekben honnan származnak?
– Nem találok ki magamtól semmi misztikus dolgot. A könyveimet úgy is lehet olvasni, ha kivesszük a tartalmat belőle, tehát a cselekmény vonalát, akkor olyan, mint egy tudományos népszerűsítő könyv. Semmi olyasmit nem írok, ami valamilyen módon ne lenne érintve a tudomány által. Tehát nem találok ki vallásokat, isteneket, semmi olyat, ami ne lenne valóságos. Két ok miatt is. Az egyik, hogy jómagam kelet-kutató vagyok és hosszú évtizedeken keresztül kelet, dél és közép Ázsiában dolgoztam. Ott igazán jól ismerem ezeket a kultúrákat, nem nagyon kellett más segítséghez folyamodnom. Azonban vannak olyan területek, ahol megfordultam, de nem az én szakterületemhez tartozott a téma, ilyen helyzetekben a kollégákkal szoktam konzultálni, nehogy valami hülyeség becsússzon, nem szeretnék sok példányban ostobaságot terjeszteni. Annyi helyen jártam már, hogy kifogyhatatlan az ötlettár. Még nem látok az aljára, szóval lesz még könyvem bőven.



– Laci bácsi „Erika” még mindig hűséges társa?
– „Erika” a mai napig segíti a munkámat, ő egy mechanikus írógép. Már több „Erika” van, és nem is szeretnék áttérni a számítógépre. Számomra sokkal megbízhatóbb, szóval maradok „Erikánál”, az a biztos.

– Két éve járt először Kalocsán, milyen érzés volt visszatérni?
– Nagyon jó érzés volt ismét Kalocsára érkezni, sok volt az ismerős arc és úgy gondolom érdemes erre járni. Remélem, hogy lesz máskor is alkalmam dedikálni Kalocsán!

Laci bácsi sokaknak írta alá féltve őrzött legújabb, vagy korábbi köteteiket. Remélem, hogy még rengeteg fondorlatos, szórakoztató és izgalmas történetet olvashatunk Laci bácsi tollából!


Fegyvári Vanda