Az elismerést 1996-ban alapította a Kalocsa Népművészetéért Alapítvány, és olyan személyek kaphatják meg, akik sokat tettek, vagy tesznek a helyi folklórkultúra ápolásáért, jó hírének megőrzéséért és továbbadásáért. Idén három oklevelet állítottak ki: két jutalmazott jelen volt az ünnepségen, a harmadik dokumentumot posztumusz adományozták a légi katasztrófában elhunyt Sebők Erzsébet népművészeti mester számára.

Felkeresésünkre mindkét díjazott elmondta, hogy igazi meglepetés volt, amikor nevüket meghallották a jutalmazottak között, hiszen nem tudták, milyen apropóból invitálták őket a rendezvényre.



– Nagy meglepetés volt ez számomra, és egyben hatalmas kitüntetés, elismerés is. Hetedik éve már, hogy Kalocsára érkeztem, ahogy a helyiek mondják, „gyüttmönt” vagyok még. Talán ezért is annyira szép és megunhatatlan számomra Kalocsának ez a felbecsülhetetlen hagyománya, hiszen ezt nem lehet megszokni – nyilatkozta meghatottan dr. Mészáros István, a helyi egyházi élet egyik kulcsszereplője, a Szent István Templom igazgatója, aki egyike volt az idei Pécsiné Ács Sarolta-díjasoknak. – Magam is gyűjtök, és ahol csak lehet, zászlóvivője vagyok ennek. Papként hímzett kalocsai miseruhákat viselek, bármerre és bármilyen rendezvényre megyek. Kalocsa folklórkincse nekem egy olyan változatos és mindig újabb szépséggel megjelenő forma, amit nem lehet megunni. A pingálás, a hímzés, a viselet és a táncok mind-mind hatalmas élményt jelentenek számomra – így Mészáros atya.

Ugyancsak méltán szerepelt az elismertek között dr. Kovács Istvánné, a Fülöp Ferenc-díjas hagyományőrző táncos, és szárnyait bontogató népszínmű-szerző, akinek a kezdeményezésére egy maroknyi lelkes amatőr színjátszó színpadra vitte Varajti Gizella részteleki asszony „Így éltünk tavasztól őszig” című alkotását, s ezzel megalapította a szerző nevét viselő színjátszó kört. – Gyermekkoromtól végigkísérte az életemet a néptánc – mondta dr. Kovács Istvánné. – Egy kis szünet után 1993-ban kezdtem el táncolni a Hagyományőrző Néptánc Együttesben, és azóta is ott vagyok – folytatta. – Aztán jött a Varajti Gizella Színjátszó Kör, ami egy új színt hozott az életembe és mondhatom, hogy a környékben mindenhol megszerettek bennünket, hiszen kevés olyan település van, ahol nem mutattuk be tavaly augusztus óta a darabunkat – mesélte a kalocsai népművészet rajongója és elismert ápolója. – Számomra növeli ennek a díjnak az értékét az, hogy helyben alapították és a helyiek adják át, hiszen itt helyben élnek a legnagyobb tudói a mi szokásainknak és hagyományainknak. Náluk jobban senki sem érthet ehhez, hiszen ők beleszülettek ebbe, és maguk is művelik – mondta meghatottan dr. Kovács Istvánné, aki egyébként a színjátszó körrel augusztus 21-én készül visszatérni a Kalocsai Színház deszkáira, ahogy egy igazi különlegességgel lepi meg a korábban bemutatott népszínmű műfaji rajongóit. Tollat ragadott ugyanis, és három-felvonásos előadássá dolgozta át Varajti Gizella „Tollfosztó” című írását, amelyet a disznótor és a farsangi ünnepkör hagyományvilágával ki is egészített. Az idei István Napi Sokadalom egyik produkciója ennek a darabnak a színházi debütálása lesz, „Ősztől tavaszig” címmel, augusztus 21-én.

V. István