A kritikus 40 dolláros határ alá került a múlt hét zárásáával az amerikai WTI típusú kőolaj árfolyama két hónapos, szinte megszakítás nélküli zuhanás után. Ilyen hosszú ideig tartó esésre 1986 óta, ennyire alacsony jegyzésre pedig 2009 óta nem volt példa. Egy hét alatt 5,5 százalékot, csak pénteken 3 százalékot esett az árfolyama, az európai üzemanyagárakat inkább befolyásoló Brent olaj jegyzése hasonlóan mozgott: 3,1 százalékkal 45,42 dollárra gyengült az árfolyama. Ez azt jelenti, hogy a 2014-es évi, 120 dollár feletti csúcshoz képest az ár 60 százalékot esett egy év alatt.

A számokat elsősorban a vártnál valamivel gyengébb kínai feldolgozóipari adat (47,1 pont a várt 47,7 helyett a júliusi 47,8 után), illetve az amerikai és nyugat-európai tőzsdéken tapasztalható eladási hullám alakította – emlékeztetett a Portfólió.hu hírportál. A befektetők egyre inkább tartanak a kínai gazdaság lassulásától, illetve a Fed közelgő kamatemelésétől.

Az egyre csökkenő árak meghozták azt a hatást, amelyre az Egyesült Államok energiaszektorának egyes döntéshozói vártak: mind több olajvállalat utasítja vissza a megrendeléseket – írta a Reuters hírügyökség. Az olajvállalatok egyre kiszolgáltatottabbak a növekvő adósságállományuk miatt, így könnyen szabadulnak meg vagyontárgyaiktól, amelyeket a tőkeerős befektetők olcsón vásárolhatnak fel. Így arra számítanak, hogy az olaj árának későbbi megerősödése hasznot hozhat nekik, amikor ismét fellendül az iparág. Erre azonban még legalább egy évet kell várniuk, ha nem többet: elemzők úgy látják, hogy a túlkínálat még sokáig fennmaradhat, ráadásul az Iránnal való megállapodás még fokozhatja a helyzet súlyosságát. Ahogyan azt korábban megírtuk, a perzsa ország akár fél éven belül eláraszthatja az egyébként is telített piacot jó minőségű olajával, miután megszűntek az erre vonatkozó embargók. Emellett ebben az évben nem emelkedik tovább a kereslet, ez pedig az árak mérséklődésének folytatását eredményezheti.

A befektetők erre a helyzetre rendezkednek be: a határidős eladási szerződések száma meredeken emelkedik, a befektetők pedig egyre nagyobb számban veszik a mostani piaci áraknál jóval alacsonyabb kötési árú eladási opciókat, 30-35 dolláron.

Viszonylag szépen csökken a hazai üzemanyagok ára is az olajjal együtt, ám a mérték nem azonos. Az egy év alatt a 95-ös benzin kiskereskedelmi átlagára 100 forinttal lett olcsóbb, ami mindössze 17 százalékot jelent. A gázolaj ára ennél is kevesebbet, 13 százalékot esett. Ennek egyik oka az, hogy az olaj árának hatása nem közvetlen, a hazai üzemanyagárakra a finomított termékek jegyzései a meghatározók. A benzinnél mintegy 44 százalékos, a gázolajnál pedig nagyjából 50 százalékos esés következett be azon idő alatt, amíg a Brent olaj ára 60 százalékkal mérséklődött.

Eközben a forint a dollárhoz viszonyítva nagyot gyengült, 26 százalékkal drágábban veszünk egy dollárt, mint tavaly. Mivel a finomított termékek jegyzése dollárban történik, ezekért is ennyivel többet kell fizetnünk az import során. A leértékelődés mértéke így nagy részben ellensúlyozta azt a hatást, amely átszivárgott a finomított termékek árába az olajéból.

Vannak viszont a hazai üzemanyagáraknak nem változó összetevői is. Ilyen például az általános forgalmi adó és a jövedéki adó, amelyek együttesen nagyjából a felét teszik ki annak, amit a benzinkutaknál fizetünk. Utóbbi ráadásul fix, literenként 120 forint. A kiskereskedelmi árrés nagyjából 1-2 százalékot tesz ki, így tehát a termelői ár mindössze nagyjából 30 százaléka a benzin vagy a dízel fogyasztói árának. Ebből az következik, hogy nem nagyon eshet további 100 forintot a hazai üzemanyagok ára, akármekkora mélységekbe zuhan is az olaj világpiaci jegyzése.

Forrás: Napi gazdaság